Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Sasfi Csaba: Pápa katolikus kisgimnáziumának és református kollégiumának diákjai a reformkorban
Műhely A város társadalmában jelentős, 10 százalék körüli nemesi népesség élt, 1806 óta saját önkormányzattal. A nemesek így nem voltak tagjai a városi testületeknek és polgárjogot is csak igen ritka esetben szereztek. Egy nagyobb részük iparosként kereste kenyerét és jelentékeny volt a közbirtokosságba tömörült kisbirtokos nemesek száma is. Pápa többfelekezetű mezőváros volt, amelyben a katolikus többség után lé- lekszámban a zsidó felekezet következett a reformátusok és evangélikusok előtt. A város földesurának 1748-ban kiadott oltalomlevele „a Dunántúl legnépesebb és egyik legvirágzóbb községé"-nek7 alapját biztosította a pápai zsidóság számára. Ugyan 1800-tól a városi magisztrátus irányítása alá került a „község", és ettől kezdve elsősorban vallási ügyekre korlátozódott a hatásköre, a zsidó közösség vagyoni gyarapodása folytatódott, és a vagyonos zsidóság egy része fokozatosan a város központjába telepedett. Szellemi téren pedig a neológia és nyelvi magyarosodás nyert teret a közösségen belül a reformkorban: az 1826-tól működő elemi iskolájukat 1844-ben magyar nyelvű osztállyal bővítették, majd az 1847/48-as tanévben teljesen magyarnyelvűvé is tették, a pápai rabbik pedig a '40-es évek második felében már magyar nyelvű hitszónoklatokat tartottak. A három közösség egyszerre volt az elkülönülés és a belső integráció kerete, amit a keresztény felekezeti hovatartozás is tovább tagolt. Mindezek az intézményi szerveződések és tagolódások abból a szempontból érdekesek számunkra, milyen sajátos, az intézményes oktatással kapcsolatos értékrendet és iskolázási gyakorlatot alakítottak ki a város elemzésünk tárgyát képező két felsőbb iskolájával kapcsolatban. A város többfelekezetűségéből következően számos egyházi intézmény működött Pápán, közöttük két felsőbb iskola. A katolikus kisgimnázium A katolikus grammatikai iskola (kisgimnázium), a II. József által feloszlatott pálos nagygimnázium utódaként 1794-ben kezdte meg működését. 1802-ben az iskolát átvették a bencések. A régi nagygimnázium visszaállítása, a kisgimnázi- umnak a két humanista osztállyal (poetica, retorica) való kiegészítése már kezdettől fontos törekvése volt a városnak, azonban ez még jóidéig - lényegében 1911- ig - nem valósult meg. A kezdetben három, majd 1808-től négy nyelvtani osztállyal működő középiskolához hasonló a Dunántúlon csak a később, 1817-ben indult mohácsi volt. A felsőbb, humanista osztályokat tehát a pápai fiúk más városokban végezték el. A felsőfokú tanulmányaikhoz pedig elsődlegesen a győri jogakadémia és a szombathelyi líceum kínálkozott. Acta Papensia VII (2007) 1-2. 123 7 HU Dl 1995.113.
