Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Köblös József: „Keservesen panaszolkodni kénszeríttetünk…"
Műhely És ami különösen az ismételten emlegetett 26. törvénycikk paragrafusaiban [van], az elsőben, ahol azt mondja: minthogy jelenleg csaknem [minden ott lévő templomuknak] valóságosan használatában vannak, azért [ezek] mostani birtokosainak használatában maradnak, a másodikban pedig: ezentúl pedig templomok, iskolák [és paplakok] bármiféle elfoglalása vagy a vallásgyakorlat semmiféle háborgatása ne engedtessék egyik fél részére sem az Ulászló 6. törvénykönyve 8. cikkelyében lévő büntetés terhe alatt, mely törvénycikk útján biztosított nyilvános és annyira nyújtani határozott biztonság következtében, mint mindenki másra nézve és mindenhol, úgy hasonlóképpen Pápa mezővárosban az említettekre nézve is, [ahol] annak idején egyébiránt papiak is épült, mint törvényes alapot nélkülöző eme eljárás magától hatástalanná kell, hogy váljon, sőt mivel az említett gróf uraknak a kegyes rendeletben bennfoglalt, és az ugyanazon telkek iránt követeléssel támasztott teljes joghatóságra vonatkozó törvénytelen előterjesztése nemigen volt bizonyítva, a helvét hitvallásnak elkötelezett pápai nemeseknek és lakosoknak Ő Legszentségesebb Felségéhez ezzel szemben benyújtott igen alázatos viszontkeresetére a nagyméltóságú Magyar Királyi Udvari Kancellária kétségkívül Ő Szentséges Felségének kegyes beleegyezésével nem a csupán már korábbi módon törvényes jogon kézben tartott, és törvénycikk útján most is birtokolt telkeket hagyta a többször emlegetett evangélikusok használatában, hanem vallásuk gyakorlásának folytatását is kegyeskedett engedélyezni, méghozzá nem úgy, mint ami az ellenfél téves állítása szerint önkényesen lett megkísérelve, amint az a 7. szám alatt csatolt mellékletekből kitűnik. Ezért a fenti okokból kifolyólag semmiképpen sem lehet az említett pápai evangélikusokat a kegyes királyi rendeleteknek az ellenfél által felhánytorgatott megvetésével vádolni, ráadásul azzal a megtorlásra méltó bűnténnyel nyilvánosan meggyanúsítani, hogy áthágták a nyilvános és királyi oklevelekkel megerősített törvényeket, következésképpen kísérletet tettek arra, hogy megzavarják a belső békét és nyugalmat, a Királyi Felséget pedig hamis tájékoztatással félrevezették. Ami az 1691. évben kiadott rendeletet illeti, mivel az a király kezével nem lett aláírva, ki sem lett hirdetve, ezáltal ideiglenes jellegű maradt, így teljességgel érvénytelen, és ami azt illeti, ugyanezen pápaiak maguk nyilvánították a Szapolyai János-féle levelet is teljességgel érvénytelennek és semmisnek a G. betű alatt már korábban az evangélikusok általános sérelmeivel együtt a bizottságnak benyújtott szerkeszlmény szerint, sőt ez egyedül az 1527. évi 1. törvénycikkből63 is világosan kitűnik, ahol ugyanennek minden cselekedetét érvénytelennek nyilvánítani méltóztattak. És hogy az említett Szapolyai úr Pápa törvényes örökös földesura volt, és máskülönben azon követelt telek helye ama régi levélben a jelenleg a pápai evangélikusok által birtokolt telket illetően igen pontatlanul lett részletezve, ezért az ellenfélnek elkerülhetetlenül és törvényesen bizonyítani kellene, hogy ez teljességgel ugyanaz, következésképpen az is ama másik félre tartozik, hogy elégségesen bebizonyítsa, miszerint ama egyszerű formájú levél alapján az annyiszor emlegetett telkeken egykor a katolikus urak voltak birtokon belül és éltek a tényleges használattal, és hogy onnan ráadásul erőszakos úton lettek elmozdítva vagy kizárva. Amiről soha nem tudnak meggyőzni, annál kevésbé követelhetik. Mivel több más ház és épület is, sőt a katolikusok iskolái is hasonlóképpen a tó partján helyezkednek el... Mivel pedig az annyiszor említett evangélikusokat, amint a szabad vallásgyakorlatnak a ... 63 A törvénycikk Szapolyai minden intézkedését és adományát (adu el donationes) érvénytelenítette. MÁRKUS 1899.10-11. 60 Acta Papensia VI (2006) 1-4.
