Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Újraolvasó - Marczali Henrik: Emlékeim
UjRAOLVASÓ élveztem. Ott már szakállas, bajszos teológusok és jogászok is szóba állottak velem. A beszélgetések és viták örökös témája a politika volt. Az egész kollégium balpárti, csak éppen a historia tudós és nagytekintélyű professzora, Bocsor István16 mert Deákhoz állani. Itt hallottam hát az első politikai vitákat, mert bár a nagy többség Tiszát és Ghyczyt imádta, akadtak a szélsőbalnak is lelkes hívei. Ebből következett a vitatkozás másik nagy tárgya: a szabadság- harc. Kossuth bálványozásában, Görgeynek és az akkor Kossuth ellen fellépő Perczelnek elítélésében mind egyetértettünk. Meg kell jegyeznem, hogy nemcsak a tárgy, hanem a tárgyalás módja is sokkal komolyabb tartalmú és parlamentárisabb volt, mint ami nálunk az osztályban óraközökben dívott. Elkeseredett harc folyt a nagy folyosón „baglyok" (elsőéves) és „vércsék" (másodévesek) közt. Vakációra mindig haza szoktunk utazni, kivéve természetesen azokat, kik legációba mentek. Többen is voltunk somogyiak, az idősebbek kocsit szoktak bérelni és együtt indultunk haza, megosztva a költséget. Vidám volt az út, csupa ének és anekdotázás. 1868 nyarán azonban elhatároztam, hogy gyalog megyek haza. Volt két forintom útiköltségnek, meg egy botom és nagyon jó kedvben indultam kora reggel a hosszú útnak. Csak arról feledkeztem meg, hogy szűk a csizmám — mind magyar ruhában jártunk. Somlóvásárhelyig valahogy eljutottam, de aztán csak úgy mehettem tovább, hogy ballábamat bepólyáztam egy kendőbe, a csizmát pedig hátamra vettem. Ha jött kocsi vagy szekér, fölkéredzkedtem vagy egy pár hatost ígértem és így másnap este szörnyen dagadt lábbal hazakerültem. Ott azonban a várt bámulás helyett erős dorgálással fogadtak. Ez volt oka annak, hogy az 1869. húsvéti vakációra ismét gyalog mentem haza, de már jó lábbeliben és így minden baj nélkül. Pápai iskolázásom utolsó két éve minden nagyobb kellemetlenségtől mentes és egyik legboldogabb kora életemnek. A VII. osztályban már bölcsészek, azaz urak voltunk, ami elég furcsa volt az én esetemben, mert csak 12 éves multam. Szilágyi tovább is tanított, Tarczy Lajos17 és Bocsor István meg csak ott oktattak. Olyan tanáraim voltak abban a vidéki kisvárosban, hogy mikor Pestre jöttem az egyetemre, nem emelkedést, hanem alacsonyabb színvonalat észleltem némely szakban. Bocsor nagytudományú férfiú volt, kátói jellem, szigorú és igazságos. Történeti tankönyvünk nem volt, figyelni kellett tehát, ami bizony a számos hallgatóságnál — hetvenen voltunk — 16 Bocsor István (1807-1885) 1835-től a pápai református kollégium történelemtanára, történész, 1848-ban országgyűlési képviselő, királyi tanácsos. 17 Tarczy Lajos (1807-1881) 1832-től a pápai református kollégiumban a fizika és a bölcselet tanára, filozófus és természettudós. 232 Acta PAPENSIA VI (2006) 1-4.
