Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Forrásközlés - Mózessy Gergely: Kisberk Imre székesfehérvári segédpüspök fogsága
Forrásközlés sétához stb. külön engedélyt kért. Amikor a háziőrizete feloldódott, s azt közöltük vele, annak láthatóan nagyon megörült, s köszönetét fejezte ki a Hatóságnak, a szabadsága visszanyeréséért. A későbbiek folyamán a velünk szembeni viselkedését gunyorosság jellemezte, átnézett rajtunk, ha mellettünk elment úgy tett, mintha észre sem vett volna bennünket. Köszönni őrizete feloldása óta csak egy alkalommal, amikor engedélyt kapott a Kisberg- gel [sic!] való tárgyalásra, s onnan távozott fordult elő. [sic!] Kisberg [sic!] Imre volt Székesfehérvári [sic!] püspök helyettes amikor háziőrizetbe került adta a meglepettet, több ízben hangoztatta, nem tudja elképzelni, hogy miért került őrizetbe, nem tudja mi lehet annak a konkrét oka. Egy ízben mondotta, hogy ő korábban sejtette, hogy őrizetbe fog kerülni. Több ízben igyekezett beszélgetést kezdeményezni velünk, ilyenkor felvetette, hogy ő mindent megtenne, amit az A.E.H. tőle kíván, az a baj, hogy nem tudja elképzelni, hogy mi volna a teendője, amikor ilyen irányú kérdést tett fel az A.E.H. előadójának, a válasz mindig az volt, hogy gondolkodjon rajta. Kisberg [sic!] háziőrizete ideje alatt nagyon szerényen, udvariasan, s tartózkodóan viselkedett. Hasonlóan Scwoy-hoz [sic!] mindenhez, minden alkalommal külön engedélyt kért tőlünk. A napja nagy részét „imádkozással" töltötte, naponta kétszer - reggel kb. 2 óra hosszat, s este kb. 1 óra hosz- szat - a házikápolnába[n], a többi időt pedig a szobájába[n]. Ritkán olvasott szépirodalmi könyveket. A sétát nem mindig vette igénybe. Amikor a házi őrizete feloldódott, s ezt közöltük vele, láthatóan meg volt illetődve, s kijelentette, hogy ő „nagyon meg van elégedve az AVH.-[v]al", mivel igen nagy udvariasságot tapasztalt részünkről. Ezután kijelentette, hogy őrizete alatt igen sokat imádkozott értünk, s kilátásba helyezte, hogy ezt ezután is meg fogja cselekedni, s imádkozni fog lelki üdvünkért. Kisberg [sic!] őrizete alatt, a püspökség részéről senki sem igyekezett hozzá közelíteni, ha séta közben az udvaron valaki más is tartózkodott, azok a találkozás elől kitértek, majd elhagyták az udvart. Ez volt a helyzet a kápolnában lévő tartózkodás ideje alatt is. Ez úgy a püspökségen lévő papoknál, mint az ottani alkalmazottaknál is fenn állt. Egy ízben fordult elő, hogy Thököl-i [sic!] lelkész17 bent járt a püspökségen, s Kisberg [sic!] éppen akkor jött le a kápolnából, amikor az ment fel, a lépcsőházban találkoztak, a lelkész Kisberg [sic!] tiltakozása ellenére térdre vetette magát, annak kezet csókolt, s megáldotta azt. Az incidens után Kisberg [sic!] kezeit széttárva bűntudatosan hang nélkül mentegetőzött, a történtek miatt. 17 Tökölyi István — egyébiránt váci egyházmegyés — békepap, irodaigazgató. 222 Acta PapeNSIA VI (2006) 1-4.
