Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Forrásközlés - Dominkovits Péter: Egy XVII. századi pápai polgár, városbíró életútjának három dokumentuma
Forrásközlés dés két deák között történt, az írástudó értelmiség Ember Győző által hangsúlyozott gazdasági jelentőségét támasztja alá. Kovács István testamentuma két szempontból is fontos: gyarapítja a szerény számú XVII. századi pápai végrendeletet, ugyanakkor általa egy újabb bírói végrendelet vált ismertté. Figyelemre méltó az is, hogy Rauserhez hasonlóan Kovács István deák is jelentős pénzt hagy az iskola és a szociális, szegénygondozási feladatokat végző ispotály számára.22 Végrendeletéből külön ki kell emelni azokat a sorokat, amelyek a pápai diákság taníttatására vonatkoznak. Joggal felvetődhet a kérdés: talán saját korábbi peregrinációja iniciálhatja-e az ún. felnémet városokkal való kulturális kapcsolat, az óhajtott iskoláztatás támogatását? Végül e forrás datálására szeretnék röviden kitérni. Amennyiben igaz az, hogy Kovács István deák végakarata a fürdőjéről (is) ismert Nyitra vármegyei Pöstyén (Pöstény) mezővárosban, pápai polgárok jelenlétében íródott, úgy ez a tény több további kutatási szempontot is felvethet. Keveset tudunk a kora újkori mezővárosi fürdőzési szokásokról, de arról is, hogy a fürdőzési szokások és kereskedelmi kapcsolatok miként függtek össze. A XVII. század eleji Szombathely esetében ismert, hogy több polgára állatbőrt szállítva megfordult a Nyitra vármegyei Galgócon, amelyet a Nagyszombat vonzáskörzetéhez tartozó mezővárosi kereskedő blokk egyik tagjaként is számon tartottak.23 Vajon ez esetben is Nyitra, vagy Pozsony vármegyében kereskedő pápaiak állhatták a végakaratát tollbamondó volt városbíró mellett? A forrásokat az eredeti központozás megtartásával betűhíven, de nem paleográfiai hűséggel írtam át. A latin nyelvű városi kiadmány esetében jeleznem kell, a jegyző azon sajátosságát, hogy „i" hangértékkel egyaránt írt „i" és „j" betűt, az átíráskor megtartottam, ugyanakkor a kiejtésnek megfelelően „á"-ként „a" betűket átírtam, de azokra lábjegyzetben utaltam. A jegyző az „y" és „y" betűket nem következetesen használja, szövegátírásom ezt tükrözi.24 22 Rauserre lásd DOMINKOVITS 2004a. 77. 21 A szombathelyiekre lásd DOMINKOVITS 2001. 225., DOMINKOVITS 2004b. 317-318. 24 A tárgyidőszak magyar és latin nyelvű forrásközléseire: BAK 2000. 91-137., OBORNI 2000. 67-75. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 169
