Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Achs Károlyné: A református iskolák, tanáregyéniségek, diákmozgalmak emberformáló hatása
Műhely ban Kunszentmiklós emlékét természetesen nem gondolati összegzésekben, hanem a személyes élmények lírai megfogalmazásában találjuk, hiszen az ott töltött négy év az érzelmi fejlődés, az eszménykeresés időszaka. Szegény, de jó tanulóként is minden évben azok között volt, akik szinte az alapítványokból éltek. Az iskola — bölcsen — nem készpénz, hanem ellátás formájában osztotta el az alapítványokat a legérdemesebbek között: a bentlakóknak élelmezésre (a lakást, fűtést ingyen kapják), a kintlakóknak az élelmezés mellett lakásra, fűtésre is. A mosást, világítást saját pénzükből fedezték.3 4 „A 'bentlakók'-nak benn a gimnáziumban volt egy szobájuk. Hordtuk a kantát a városi kútról, magunk söpörtünk, ágyaztunk, tüzeltünk a nagy kokszkályhában. Édes szabadság... S mindezért egyetlen kötelességünk volt: fújtatni a templomban az öreg orgonát. — Édes kiváltság... Dehogy kiváltság: — dicsőség! Könyörögtünk a nagyobbaknak egy-egy vers végigfújtatásáért: — várj!"* Nagyobbacska diákként őt is családnál helyezték el. Hogy a gondozó családok nem „üzleti alapon" kapcsolódtak be az iskola életébe, hanem valóságosan nevelői és otthont adó szerepet vállaltak, azt Kiss Géza levele is tanúsítja. Az iskola 200 éves jubileumáról „örömmel és drága emlékekkel" térve haza, írja: „Az öreg, 83 éves Komlósdy Lajos bácsi elment a lelkészi hivatalba s meghagyta, hogy okvetlenül menjek el hozzá. 30 év múlva még mindig szerettek és gondoltak rám. Hát van-e ennél melegebb szívű nép?"5 A nagyon érzékeny gyermek mindkét helyen „otthonélményt" kapott. De az iskola felelősei is „szülői" lelkülettel vették körül a gyerekeket. Negyedszázad távolából írja Kiss Géza: „Kisdiák koromban egyszer egy bűnömért, amit kölcsönösen követtünk el egymás ellen egy osztálytársammal, súlyos büntetést vártam. Az igazgatónk behívott, leültetett egy díványra. A szavában valami csodálatos, krisztusi melegség csengett, ami olyan váratlanul hatott rám, hogy meghatottságomban sírva fakadtam. Ma is emlékezem még atyai szavára: — Gézám, tudod-e, mi van a Szentírásban? „Ne menjen le a nap a ti haragotokon!" — Nem tudom testileg hogyan tántorogtam ki a szobából, csak azt tudom, hogy annak az órának emléke nagyon sokszor volt már tisztító és fölemelő erő az életemben. "6 Valószínűleg Szikszay Gusztávról van szó, aki az első két osztályban volt igazgatója. De életre szóló élmény az is, hogyan teremtett karácsonyt a sze3 A Kunszentmiklósi Ev. Ref. Gimnázium Értesítője, 1901-1905. 4 KISS Géza: Baksay-emlékek. = Református Figyelő, 1932. december 3., KISS 1984. 163. 3 Levél bátyjának, 1935. június 21. Bátyja, Kiss Zoltán megőrzött mintegy 320 levelet, melyeket Kiss Géza 15 éves korától 55 éves koráig írt neki. A levelek eredetije a kézirat összeállításakor Kiss Zoltán fiának, dr. Kiss Géza pécsi egyetemi tanárnak a birtokában voltak. Azóta egy részüket a Ráday Gyűjteménynek adományozta. (H. J.) 6 Bibliatanulmányozó vezérfonal ifjúsági egyesületek számára. In: Református Igehirdető, 1928. február, 112. 124 Acta PAPENSIA VI (2006) 1-4.
