Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Jakab Réka: Pápa város zsidó társadalma a XIX. század első felében
Műhely ilyen arányú különbség mutatkozása a nőtlenek és hajadonok között mégis magyarázatra szorul. A férfiak esetében a 20-34 évesek nagyarányú nőtlenségének oka lehet, hogy körükben igen sok a többnyire Pápán kívül született iparos-, illetve kereskedő legények száma. Ok a lakosság mobilis rétegét alkotják, akik közül sokan minden bizonnyal továbbállnak tanulóéveik letelte után. Ok általában rövidebb ideje tartózkodnak a városban, és nem rendelkeznek letelepedési engedéllyel. Van példa arra, hogy néhányan pápai hajadont vesznek feleségül és a városban alapítanak családot. A felnőtt férfi és női lakosság számát úgy kapjuk meg, ha a házasok számához hozzáadjuk az özvegyek és a 20 évnél idősebb nőtlenek, illetve hajadonok számát. 5. sz. táblázat Összes felnőtt férfi Nőtlen férfi Fiú Összes felnőtt nő Ha judon nő Lány 715 173 763 663 61 820 A felnőtt férfi lakosságon belül a házas vagy egykor házasságban élt (mostanra özvegy) férfiak aránya 75,8 %. A női lakosságon belül a házasságban élő vagy egykor abban élt nők aránya 90,79 %. Ha figyelembe vesszük, hogy a hajadon nők között koruk alapján még sok a potenciális feleség, a pápai zsidó felnőtt nők körében csaknem teljesnek mondható a házasodás. Hacsak valamilyen fogyatékosság nem állt fenn, a korabeli szokásoknak megfelelően minden nőnek férjhez kellett menni. A férfiaknál mutatkozó nagyobb nőtlenségi arány okát fentebb már tárgyaltuk, de két esetben biztosnak mondható, hogy az illető férfi agglegény maradt. Egy 46 éves férfi őrült, aki özvegy anyjával él, egy másik 23 éves néma, szintén szüleivel él. Külön számítást végeztem a háztartásokban élő gyermekek számáról a családfő kora szerint. Itt nem csak a 20 év alatti, korábban „kiskorúnak" tekintett gyermekekkel számoltam, hanem minden személlyel, aki szülőjével él. Abban az esetben, ha a szülővel pontosan megállapíthatóan a vele élő gyereke mellett másik, távollévő gyerekétől származó unokája is vele közös háztartásban él, a termékenység pontosabb tükrözése végett még egy gyerekkel számoltam. Ugyanakkor idősebb háztartásfő esetében nem számolhattam további gyerekkel, ha az külön él és létezésének nincs nyoma. Ezzel magyarázható, hogy a 60 év feletti családfőknél az egy gyereket nevelők teszik ki a legnagyobb hányadot és jó néhány esetben „gyermektelen" családfőkkel is találkozunk. 104 Acta PAPENSIA VI (2006) 1-4.
