Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
1-2. szám - Műhely - Köblös József–Kránitz Zsolt: „Mindenkor az országban harmadiknak tartatott..."?
Műhely denkor az orßägban harmadiknak tartatott, ebben a' Deák ifjak ez előttis hoßßu ruhákban jártak...37 38 c. Végül Osvald harmadik beadványa: A mi pedig a' Pápai oskolát illeti: Bizonyos az régi Actáinkból, hogy ebben a' Theologia és Philosophia taníttattak, fiámos Mesterek, Papok és külsőofilop emberekformáltattak...3S Ezzel a forráscsoporttal kell legóvatosabban eljárnunk, hisz már fennáll az a veszély, hogy az idő sok mindent megszépít, főleg ha a bennük megfogalmazott állítások érvekként szerepelnek egy fontos cél eléréséhez. Mi az, amit ezek az iratok állítanak? És mi marad fenn belőlük a forráskritika rostáján? O A pápai iskolában a reformálástól kezdve egészen 1752-ig tanítottak filozófiát és teológiát. A legelső irat azt a döntően fontos szót is hozzáteszi, hogy summásan, ami egybecseng Torkos Jakab fundamenta és rudimenta kifejezéseivel is. Alighanem ezzel a kiegészítéssel az állítás már igaz lehet, bár a mindvégig szóval kapcsolatban felmerülhetnek kételyek. © A kollégiumnak voltak tógás deákjai. Ez a teológia oktatásával együtt járt, kétségkívül igaz. © Pápán a reformáció óta mindig anyaiskola volt, az ország harmadik református iskolájának számított. Ez már korántsem biztos. Ha az egész országban mindig is annak tartották volna, nem kellett volna ilyen szívós harcot folytatni újbóli elismertetéséért. A Trócsányi által rekonstruált partikulahálózat alapján mondhatjuk, hogy a dunántúli részeken már a XVIII. század első felében is betöltött ilyen szerepet (korábbi forrásaink nincsenek), de hogy - legalábbis Erdélyből nézve - még 1735-ben is csak a református iskolák második vonalában lévő intézménynek tartották, arra bizonyíték Zoványi már említett-adata. O Bocsátott ki iskolamestereket még a nagyobb dunántúli városokba is, ezen kívül prédikátorokat és híres világi személyiségeket is. Ez nagyjából- egészéből szintén igaznak tekinthető, legalábbis ami az iskolamestereket illeti. Az már kérdéses, hogy az itt megszerzett (főleg teológiai) ismeretek elegendőek voltak-e ahhoz, hogy — más belföldi kollégiumban vagy külföldi egyetemen való továbbtanulás nélkül! — valaki egy átlagos dunántúli lelkészi állást elnyerhessen. Erre a kérdésre később még visszatérünk. 37 1797. február 12. DREL I. 1. b. Dunántúli református egyházkerület ügyviteli iratai. 1797:5. 3. Tanulmányunk címét is innen merítettük. Majdnem szóról szóra ugyanez: 1797. december 18. DREL I. 1. b. Dunántúli református egyházkerület ügyviteli iratai. 1797:20. 1. 38 1797. szeptember 1. DREL 1.1. b. Dunántúli református egyházkerület ügyviteli iratai. 1797:16.3. 10 Acta Papensia V (2005) 1-2.
