Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Szemle - Pálffy Géza: Egy különleges nemesi karrier a 16–17. században
Szemle alkapitány, Hatos Bálint karriertörténetének feltárására, egy végvári huszártiszti életpálya feldolgozására vállalkozott. A vállalkozás nagyságát mutatja a felhasznált szakirodalom és a hazai és külföldi levéltári forrásanyag, amelynek puszta felsorolása 17 oldalt tesz ki. Számos hazai vüági és egyházi levéltár, továbbá több osztrák levéltár anyaga mellett az osztrák nemzeti könyvtár kéziratgyűjteménye is szerepel a források között. A régi és újabb szakirodalomból közel 200 kötetet, tanulmányt használt fel dolgozata megírásakor és a 367 lábjegyzet készítésekor. Az elmondottak alapján azt gondolnánk, hogy a Hatos Bálint gazdag irathagyatéka szinte tálcán kínálta magát a történész számára. A valóságban éppen az ellenkezőjéről van szó: Hatosnak mindössze két eredeti, saját kézzel írt levele maradt fenn, a többi oklevél és irat csak érintőlegesen kapcsolódik működéséhez. A család töredékes levéltárában főként a birtokjogi iratok maradtak fenn. Nem véletlen, hogy a szűkös korabeli elsődleges forrásanyag miatt korábban senki sem vállalkozott Hatos Bálint életpályájának feltárására és bemutatására. A diák kora óta a XVI-XVII. századi végvári rendszer és magyarországi hadtörténet különböző kérdéseivel foglalkozó fiatal történész közel másfél évtizedes tapasztalat birtokában fogott Hatos pályafutásának megírásához. A logikusan felépített munka 15 rövid fejezetben számot vet a kutatás eddigi eredményeivel, bemutatja a család eredetét, s Hatos pályafutásának egyes állomásait, majd örökségének és a család sorsának taglalása után az általános tanulságok megfogalmazására is sort kerít. A kötet olvastán az olvasó a kirakós játékra hasonlító történészi munkamódszert éppúgy megismeri, mint Hatos Bálint életrajzát. Hatosról megtudjuk, hogy 1565 körül született Pápán, feltehetőleg Török Ferenc udvarában, annak István nevű fiával együtt nevelkedett. A helyi protestáns iskolát és főúri udvari iskolát végezhette el, majd tagja lett a pápai királyi őrségnek. Számára a familiárisi és végvári katonai szolgálat jelentette a társadalmi felemelkedés lehetőségét, melyet a külső körülmények hol előmozdították, hol pedig hátráltattak. 1586-ban lovas tisztként (huszár főlegénykényt) szolgált, amikor a törökök fogságába esett, ahonnan igen nagy váltságdíj (1000 forint) ellenében szabadult ki. Katonai karrierje az ideiglenesen török kézre kerülő Pápa felszabadítása (1594-1597) után emelkedik, s alkapitányi előlépés- sel (1613-1620), majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelem idején veszprémi főkapitányként (1621-1622) ér a csúcsra. Bethlen mellé állása egyúttal katonai karrierjének végét is jelenti. Utolsó éveit mezőlaki kúriájában tölti. Halála pontos idejét nem ismerjük, valamikor 1624. januárja és 1625. március eleje közt hunyt el. Vagyonosodását két házassága is előmozdította. 1590 körül berenhidai Huszár Péter későbbi pápai kapitány lányát, Zsuzsannát vette nőül, valamikor 1610 előtt pedig a befolyásos értelmiségi köznemesi családból származó Chernél Annát. Házasság, vétel, zálog címén gyarapított birtokai révén az északnyugat-dunántúli nemesség egyik meghatározó alakjává vált, aki katonatisztként, vármegyei szolgabíróként, az úriszék tagjaként, a református egyház patrónusaként nagy tekintélyre tett szert. A szerző rendkívüli pályaként írja le Hatos karrierjét, akinek ősei egyházi nemesek lehettek, ő maga pedig a kisbirtokos országos nemes szintjéről, „szinte a semmiből felemelkedve" (60.) lett a pápai végvár második embere, a megye és a régió egyik 342 Acta Papensia V (2005) 3-4.
