Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Újraolvasó - Trócsányi Dezső: A pápai református kollégium az 1848–49-i tanévben
Újraolvasó 1849 után is képviselt. Ezt a pedagógiát ma két forrásból ismerjük. Egyik a „Filozófiai vázlatok" című értekezés (Athenaeum 1837-38), Tarczy fiatal tanár korából, a másik a már ötvenedik szolgálati évében járó aggastyán értekezése a főiskola 1879-80. évi értesítőjében. Az újszülöttben — írja Tarczy — az ész mély csendben szendereg. De érzékszervei aktivizálódnak, nyelve megoldódik, a benne lévő potencialitások aktualizálódnak tapasztalás, tanulás, világlátás és más eszközök által úgy, hogy a tehetetlen és önállótlan csecsemőből a nevelés-nevelődés folyamán önálló felnőtt fejlődik. Ebben az önállósítási folyamatban a nevelők, a felnőttek beavatkozó munkája nem egyéb, mint segítség az önállósításban. „Ha a gyermek öntudatra jutott is, azért a szellemi oldal még nagyon fejletlen benne... Az indulat, szenvedély, önkény azon természeti elemek, erők, amelyeknek lassankénti szellemit ésében kell a nevelőnek fáradozni; jók és minden nag\j munka végrehajtására szükséges azon erők, de csak úgy, ha okosság által kormányoztalak... Nagylelkűnek, erénytelinek, szilárdnak nem születik senki, ezekre csak fáradságos munka által tehetünk szert: ezért a gyermeknek jó eleve a munkához szoktatása legyen főgondja a szülőnek, nevelőnek." „A makacs, saját kénye szerint járni akaró gyermeket még vesszővel is kell fenyíteni." Az ifjak nevelésében már jóval több a szabadság. Itt már a maga lábán próbálgat járni növendékünk. Nagy terveket sző, a nevelő örül ennek. A nevelés póráza egyre lazább lesz. „Nem akarom evvel azt mondani, hogy az ifjúra vigyázó minden szemek ezennel bezáródjanak, csak azt értem, hogy ezentúl csak messziről kövesse a tanító ennek egyes lépéseit, ne — mint eddigi éveiben — közvetlenül." A tanár az előadásokon túl is érintkezzék növendékeivel, s ilyen beszélgetései is nevelő hatásúak, „a nemes, szép és jó iskolái legyenek." „Hanem mielőtt így szárnyra bocsátanám növendékemet... elvezetném őt férfiakhoz, kik erényteli életükkel hő kebellel lángolnak mindenért, ami jó, szép, igaz, kiknek homlokán polgártársaiktól érdemlett borostyán vezet... Megmutatnám növendékemnek ezeknek ellenfeleit is... akik előtt nincs semmi szent, mit saját érdekükért megtagadni átallnának... Elveztném növendékemet munkás polgárok kunyhóiba, hogy lássa a szomorú életet, a szellemi szegénységet, a sok ápolatlan hagyott magvakat, azt megmondani el nem mulasztván, hogy ezek szinte egi/es s az állada- lom nagy egészéhez múlhatatlanul szükséges tagok, hogy ezek szinte emberek, kiknek célszerű neveltetésén, s minden emberi jogokba helyheztetésén e szerint munkálkodni kell." így vinné tovább növendékét Tarczy — követve Erasmus és Locke nyomdokait — börtönök, kórházak, hivatalok, családi otthonok megtekintésére, s végül az országházba, hogy a növendék végül a politikai élet iskolájába is betekintsen. Acta Papensia V (2005) 3-4. 331
