Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Műhely - Hudi József: Az egyházi levéltárak kiadványai az 1990-es években
Műhely Végezetül szólni kell az egyéni publikációkról, amelyeknek különösen intézményes publikálási háttér nélkül van jelentősége. Úgy vélem, hogy a magukban kutatói ambíciókat is dédelgető egyházi levéltárosoknak erkölcsi kötelességük kell legyen az egyháztörténetírás (egyházközség-történet, egyházi intézmény- és művelődéstörténet) művelése. AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS A levéltárak közvetve — a levéltári anyag kutathatóvá tételével, korszerű segédletekkel való ellátásával —, illetőleg közvetlenül, forráskiadványok és feldolgozások (tanulmányok, monográfiák) közreadásával is hozzájárulhatnak a magyar történettudomány fejlődéséhez. A rendszeres kiadványmunka biztosítja az egyes intézmények jelenlétét és helyét a szakmai és tudományos közéletben. Levéltáraink mindkét területen jelentős előrehaladást értek el az elmúlt évtizedben. Különösen a diáknévsorok, iskolatörténeti munkák, történeti névtárak, forráskiadványok (vizitációk, memoárok, 1848-49-es kiadványok) látványosan gazdagították a magyar történettudományt. A továbbiakban a rendszeres, átgondolt kiadványmunkának feltétele, hogy legalább az egyháztörténészek önvizsgálatot tartsanak:5 megvonják a XIX-XX. század egyháztörténet-írásának mérlegét, kijelöljék a főbb kutatási irányokat, s megfelelő módszertani kézikönyvekkel segítsék a kutatómunkát. Kis, egy-két személyes levéltárak esetén számos tényezőnek kell ahhoz együtt lennie, hogy folyamatos publikációs tevékenységről beszélhessünk. A közzétett bibliográfiák azt mutatják, hogy nem a mennyiségen (a levéltárosok számán), hanem a kvalitáson áll vagy bukik a dolog. Ha megtaláljuk, kialakítjuk a helyes arányokat a rendező-, segédletkészítő, valamint a feldolgozómunka között, a két munkafolyamat összekapcsolásával a szakmai és társadalmi elvárásoknak is sikeresen megfelelhetünk. Közepes, kb. 3-5 fős, megfelelő szakembergárdával bíró egyházi levéltárakban tagoltabb intézményi struktúrát, hatékonyabb munkamegosztást, s összességében nagyobb szakmai és tudományos teljesítményt lehet felmutatni. E téren azért is optimista vagyok, mert az egyházak újjászerveződésével párhuzamosan nemzedékváltás is lejátszódott, illetve lejátszódik. A ma pályakezdő, szakképzett, a technikai-technológiai újításokra fogékony nemzedék tagjai képesek lesznek arra, hogy belátható időn belül felszámolják az évtizedek alatt felgyülemlett hátrányokat és hátralékokat. S itt nemcsak a történelmi 8 Ez az önvizsgálat ugyanis a magyar történettudományban 1990 óta várat magára. 274 Acta PapensíA V (2005) 3-4.
