Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Műhely - Kirsch Attila: Sokorópátkai Szabó István politikai tevékenysége 1919–1931
Műhely amikor a halál bekövetkezett.77 Az emlékezők szerint temetésén soha nem látott tömeg vett részt: megyei vezetők, politikusok, volt minisztertársak és a falubeliek búcsúztak tőle. Sokorópátkai emlékére, családja további életére a nagypolitika rányomta bélyegét. Az egykori miniszter kommunista rendszerben az osztályellenség politikai kategóriájába került és feledésre ítéltetett. Felesége, jelencsics Mária (1881-1963) magányosan és szegényen élt halálig. Fia, László, sok szenvedést és megpróbáltatást élt át édesapja politikai szerepvállalása miatt. Az 1950-es években években többször bevitte az AVH kihallgatásra, ahol kegyetlenül megkínozták. Öngyilkossággal vetett véget életének.78 Lászlónak két fia született: István és az ifjabb László. István nem tanulhatott tovább, az üldöztetéstől félve még nevét is megváltoztatta. Segédmunkásként, majd bányászként dolgozott. Betegen szociális otthonba került és valamikor a 90-es évek elején halt meg. Ifjabb László jó sportoló volt, ezért fölvették az orvosi egyetemre. Családjával Egerben élt, az 1980-as években hunyt el.79 Befejezésül álljon itt néhány olyan személy emlékezése, akik gyermekként még ismerték Sokorópátkai Szabó Istvánt. A 80 éves Kelemen Lajos úgy emlékszik, hogy Szabót a faluban mindenki tisztelte. Gyakran látta hintóbán ülve, amint vagy Győr, vagy Gic felé kocsizott. Emlékei szerint egyszerű, közvetlen ember volt, aki politikus korában is szerényen élt; kétszobás parasztházban lakott családjával. Vigh Béláné 83 éves asszony is meghatódva emlékezett vissza rá, pedig ő az egykori sokorópátkai „kommunista vezér", Dénes Vencel leszármazottja. Kedves emlékei között tartja számon, hogy Szabó István iskolai kirándulást szervezett számukra, elvitte őket Budapestre és a Balatonra. Még kedvenc székébe is beültette. A 89 éves Pintér Lajosné másként emlékezik Sokorópátkai Szabó Istvánra, hiszen ő annak a Morvái családnak a leszármazottja, amely annak idején Csarada Györgyöt támogatta Szabó ellenében. Emlékei szerint Szabónak egy tagban sok hold földje volt, de ez „a falut illette volna". Amíg „hatalmon volt", addig „haverjainak" jól ment a sora, ellenfeleit viszont mellőzte. „Éles eszének és a körülményeknek köszönhette, hogy az lett belőle, aki lett" — emlékezik az idős asszony. 77 Kelemen Lajos, Pintér Lajosné és Horváth Gyuláné született Szabó Jolán sokorópátkai lakosok visszaemlékezései (2004). 7H Horváth Gyuláné született Szabó Jolán visszaemlékezése. 79 Kozma Lászlóné született Szabó Rózsa visszaemlékezése (2004). Acta Papensia V (2005) 3—4. 265
