Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
1-2. szám - Műhely - Köblös József–Kránitz Zsolt: „Mindenkor az országban harmadiknak tartatott..."?
Műhely eset) előtanulmány, egyikük pedig mindkét helyre járt. Mindössze az adászteveli korszak preceptora tanult hivatala előtt egyedül a pápai kollégiumban. Közülük öt rektorságát előzte meg külföldi továbbtanulás is, ketten pedig rektorságuk után mentek külföldi akadémiára. Ez a periódus nevezhető „második vegyes korszaknak". Iskolatörvényeit, tananyagát és oktatási rendszerét figyelembe véve tehát a pápai kollégium inkább a debrecenihez kötődik, rektorainak képzési helye szempontjából azonban két időszakban (21+20 = 41 év) is Patak kerül túlsúlyba. Ezzel szemben két sokkal hosszabb időszakban (46+62 = 108 év!) a pápai rektorok minden szabályszerűség nélkül hol Debrecenből, hol Sárospatakról érkeztek, ekkor inkább Debrecen javára billent a mérleg (2:1 az arány). Ez a fajta következetlenség66 inkább afelé indít minket, hogy azt feltételezzük: a pápai kollégium a XVIII. század első felében nem tartozott egyik partikulahálózathoz sem, hiszen az egyik kritérium (iskolarektorát rendszeresen ugyanabból az anyaiskolából kapja) nem teljesül. Ha árnyaltabban akarunk fogalmazni, azt kell mondanunk: a helyzet inkább az, hogy az ország református bástyáitól távol Pápa szellemi értelemben is végvári létet él meg: földrajzi helyzetéből adódóan próbálja összetartani a Dunántúl református iskoláit, valamiképpen anyaiskolai szerepet betölteni már jóval a jogi elismertetés előtt is, miközben maga is létéért harcol (hol bezárják, hol erősen redukált formában, önmaga árnyékaként tengeti életét egy Pápa környéki kis faluban).67 Közben rászorul arra, hogy valamely nagyobb hazai kollégiumból, hol Debrecenből, hol Patakról hívjon rektort, ezek egy részét külföldi akadémiákra is elküldi továbbtanulni. Mivel a rektor egyetlen felnőtt tanárként a retorika mellett a filozófiai stúdiumok közül csak logikát ér rá oktatni, az akadémiai tagozaton pedig legtöbbször csak a teológia alapjaira marad ideje és lehetősége, a pápai kollégium kebeléből kibocsátott teológusok többsége is jónak látja továbbtanulni pár évig Debrecenben vagy Patakon, mielőtt az egyházkerület valamely gyülekezetében lelkészi szolgálatát elkezdené. 66 Mészáros István szerint az anyaiskola és a partikula közti viszony nem zárta ki a helyi református közösségek azon jogát, hogy maguk döntsék el, melyik anyaiskolából hívjanak rektort. Például hozza fel a szatmári iskolát, mely „1615-1671 között számos sárospataki diákot alkalmazott rektorául, de ezenkívül Debrecenből és Kolozsvárról is fogadott rektorokat egyes esztendőkben." MÉSZÁROS 1981. 373. Itt azonban nemcsak néhány elszigetelt esetről van szó. 67 Az Adásztevelen működő pápai iskoláról részletesebben: KÖBLÖS 2004b. 24 Acta Papensia V (2005) 1-2.
