Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
1-2. szám - Szemle - Armálisok. Nemesi címerlevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből 1477–1898
Szemle dárium — így a Nyugat-Dunántúlon Pápán, Csepregen, valamint a csallóközi Tejfaluban is. A záró fejezetben arról kapunk képet, hogyan alakult át a hagyományos kalendá- riumi tartalom a magyarországi kiadványokban. Megfigyelhető pl. az asztrológiai jóslások fokozatos háttérbe szorulása. Már az 1600-as évek derekán több kiadó igyekszik figyelmeztetni az olvasót, ne vegye túlságosan komolyan ezeket a jövendöléseket. Miként az 1675. évi kolozsvári naptárban olvasható: „Ezt a Prognosticumot penig nem kell Prófétai jövendölésnek tartani, hanem csak Astrologiai aránzásnak, mert néha talállya, néha nem." Kitér a szerző a kalendáriumok legfontosabb irodalmi betéteinek ismertetésére: így az idézetek, példázatok, fohászok, anekdoták, históriák, rigmusok jellemző típusait is megismerhetjük. Szó esik a mindennapi életre szánt, orvoslással, háztartással, gazdálkodással kapcsolatos hasznos tanácsokról, a mai kutató számára fontos gazdaságföldrajzi és néprajzi forrásként szolgáló sokadalmak jegyzékéről, valamint a kalendáriumokban folytatásokban közölt krónikákról is. „Vedd jó néven, Kedves olvasó, e munkát!" — idézi zárszavában a régi kalendáriumok egyik gyakran használt formuláját Dukkon Ágnes, egyben erre kérve munkájának mai olvasóit is. Biztosak lehetünk abban, hogy haszonnal és örömmel fogják forgatni a „ Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben" című munkát, mely a már említett széles körű nemzetközi áttekintéssel, hatalmas szakirodalomra és forrásbázisra támaszkodva kiváló összefoglalását adja a témának. Teszi ezt — a kötetet közrebocsátó ELTE Eötvös Kiadónak köszönhetően — gazdagon illusztrálva, igényes kivitelben, a nem szakember-olvasó számára is közérthetően és jó stílusban megírva. Külön is dicsérendő a hosszabb angol nyelvű összefoglaló, mely a külföldi szakemberek számára is feltárja a kötet értékeit. HORVÁTH JÓZSEF Armálisok. Nemesi címerlevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből 1477-1898. írta: Bilkei Irén, Kapiller Imre, Molnár András, szerk.: Molnár András. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2004.135 p. A rendszerváltás óta közlevéltárainkban ugrásszerűen megnőtt az amatőr család- kutatók száma, ami érthető, hiszen a korábbi évtizedek kultúr- és tudománypolitikája a genealógia és a nemesi hagyományhoz köthető többi „történelmi segédtudomány" (címertan, pecséttan, zászlótan stb.) művelését nem nézte jó szemmel. Az osztályharc elméletére épülő történelemszemlélet csak a haladást szolgáló tömegek, s a tömegeket irányító nagyformátumú történelmi személyiségek számára biztosított megfelelő teret a történelem elbeszélésében. A kisember, annak hétköznapjai éppúgy érdektelennek tűntek a hivatásos történészek számára, mint a régi nemesi családok, amelyeknek többsége nem játszott különösebb szerepet az ország történetében. 1990 előtt szigorú jogszabályok gondoskodtak arról, hogy a kisember ne férjen hozzá sem a saját, sem mások adataihoz, s ne ismerhesse meg a közelmúlt (főként az 1945 utáni időszak) eseményeit, történéseit, szereplőit. 232 Acta Papensia V (2005) 1-2.
