Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
1-2. szám - Szemle - Sárosi Bálint: A cigányzenekar múltja 1776–1903. Az egykorú sajtó tükrében
Szemle Az összegyűjtött adathalmaz — amely egyébként Dörnyei Sándor szemelvénygyűjtésén alapszik — az egész történelmi Magyarország területéről való, a források között szinte valamennyi (elérhető) magyar nyelvű újság szerepel. A kötetben a sajtóból származó értesülések három nagy korszakra bontva, szigorú időrendben követik egymást (I. A kibontakozó magyar nemzeti mozgalom zenészei; II. Társak a síroavigadásban, lankadatlanok a csárdásszerzésben; III. „Ez áldott édes magyarföld választott gyermekei"). A három korszakot a társadalom változó igényei, a zenészek társadalmi megítélése, repertoárja stb. alapján lehet egymástól megkülönböztetni, bár éles határ ezen korszakok között sincs. Az olvasóban fölmerülhet a kérdés, hogy miért éppen 1903 az a korszakhatár, ameddig a válogatás elér. Erre a kötet szerkesztője egy rádióinterjúban így adta meg a választ: „Akkor volt egy úgynevezett országos cigány verseny, vagyis a legjobb cigányzenekarokat az akkori nagy Magyar- országról összegyűjtötték Budapestre, és itt egy hétig tartó nagy verseny volt, nagy műsorral, cigányzenei műsorral, és ez az országos szemle tulajdonképpen betetőzése volt a XIX. századi fejlődésnek."3 A bőséges szemelvénygyűjteményt jól használható és lényegretörő mutatók teszik teljessé. A személynevek mutatója nemcsak az előforduló cigányzenészek nevét hozza, hanem a kötetben található valamennyi személynevet. Sokat segít a célirányos keresésben a zenei mutató, amely a különböző dalok, csárdások, nyitányok, operarészletek stb. címét, kezdősorait vonultatja fel, bár — és ezt maga a szerkesztő is megjegyzi — az újságcikkekben ezek a címek gyakran pontatlanul vagy hiányosan jelentek 3 Elhangzott a Kossuth Rádióban, 2004. július 5-én (hétfő), reggel 8 óra 21 perckor. Az interjút Lengyel Anna készítette. meg. A helynévmutató a zenekarok és zenészek földrajzi lokalkizálásában ad segítséget. Szerepel még egy „Képek és kották" jegyzéke, a kötetben használt illusztrációk felsorolásával. (Lehet, hogy a kötet böngészését sokan éppen a mutatóknál fogják kezdeni...) Hogy a kötet olvasásához kedvet csináljunk, idézünk néhány — pápai vonatkozású — tudósítást. A legelső hír, amely pápai illetőségű muzsikusokról szól, 1842-ben jelent meg a „Világ" c. lap 641. oldalán „A pápai zenészek Pesten" címmel. Megtudhatjuk belőle, hogy a nyolctagú együttes szeptember 26-án a „Mátyás király Moldvában" c. magyarra fordított német mű felvonásközi szüneteiben mutatta be műsorát. E műsor egyebek mellett a Rákóczi-indulóból, Rózsavölgyi Márk „Pápai emlék" c. darabjából és Erkel: „Hunyadi László hattyúdala" c. művéből állt 1859 januárjában a Vasárnapi Újságban arról cikkeztek, hogy Fáy István egyik írásában Szabadi Frank Ignác pápai csárdásszerzőt „a magyar zene Chopinjé"-nek nevezte, s ezen a kijelentésen az ismeretlen bécsi levelező mélységesen fölháborodott. 1884. június 25-én arról tudósít a győri Hazánk, hogy Baráth Imre pápai cigányprímás 14 tagú zenekarával San Franciscóban turnézott, és „a közönséget valóságos extázisba hozta." A polgár- mester felkérte a cimbalmost, hogy tanítsa meg a lányát cimbalmozni. A közönség annyira lelkesedett a cigányokért, hogy San Franciscóban minden, amire azt mondják, hogy magyar, divatba jött. 1903-ban a Veszprém- vármegye c. lap arról tudósít, hogy Füredi Kálmán, a leghíresebb pápai prímás vonópárbajra készül a Zsiga Józsi nevű, újonnan Pápára költözött prímással. 98 Acta PAFENSIA IV (2004) 1-2.
