Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
1-2. szám - Műhely - Kasza Georgina: „Mitsoda élet az illyen!" Péter Krisztina contra Szőke László
Műhely békéltetéseket háromszor végezték el: először a helyi prédikátor előtt, majd az egyházmegyei közgyűlés, végül pedig az egyházkerületi közgyűlés színe előtt.25 A helyi papi békéltetéseknél a „viszálkodó" felek a prédikátor elé járultak, aki megpróbálta a házasságot fenntartani, s a feleket kibékíteni. Erről a helyi prédikátor kiadott egy „bizonyságlevelet", amellyel tudták bizonyítani, hogy a papi békéltetés megtörtént. Az említett egyházi közgyűlések minden évben az előre megadott helyen, és időpontban zajlottak le. A válni szándékozó feleknek nagyon sokszor és sokat kellett volna utazniuk, hogy a papi békéltetésről szóló igazolásokkal végül az illetékes vármegyei bíróságához fordulhassanak. Megköny- nyítve a feladatot az egyházkerület tanácsnokokat küldött ki, akik elvégezték a békéltetést, s jelentést tettek az egyházkerületnek: Pap István és Pap Gábor egyházkerületi tanácsnokokat pl. az 1845.június 16-án Révkomáromban tartott egyházkerületi közgyűlésen bízták meg Sipos Péter és Simon Éva „csöndes házassági életre" történő visszavezetésével, megbízásuknak azonban csak jóval később tettek eleget. 1847. március 25-én Veszprémben kelt jelentésükben eljárásuk sikertelenségéről számoltak be a közgyűlésnek.26 Előfordult, hogy a háromszori békéltetés hamar lezajlott.27 A két kivétellel magyarul írt papi békéltetési bizonyítványok tartalmilag és formailag is hasonlóak voltak. Példaként egy kenesei bizonyságlevelet idézünk: „Nagytiszteletű egyházvidéki tanácsszék! Miután kenesei adózó jobbágy, Hajda József és az őt hitetlenül elhagyott neje, Maroti Éva visszás házasok öszvebékéltetésükbe - mint az egyes alatti bizonyítvány is tanúsítja - a kenesei egyház presbyteriuma haszuntalanul fáradozott volna: bizo- dalom teljes tisztelettel kérem a Nagytiszteletű egyházvidéki tanácsszéket; méltoztasson részéről is, a fent nevezett visszás házasok öszvebékéltetésüket egy kebeléből kinevezendő küldöttség által hadhatosan megmegkísérteni, - s az eredményröli szokott bizonyítványt kiadni. - Méjj tisztelettel maradván a Nagytiszteletű egyházvidék tanácsszéknek Szilasbalháson Február 28án 1844. alázatos szolgája Perey János kenesei lelkész."28 25 A debreceni válóperek esetében csak egyszeri papi békéltetések voltak. Az egyházmegyei, s az egyházkerületi békéltetésekre nincs adat. MATAY 2000. 244-274. 26 1847. évi júniusi egyházkerületi közgyűlés No. 101. 27 Ilyen volt például „Házasságválasztó Pőre Agilis Ifjú Bernáih Ferentz szenkirályszabadjai lakosnak, mint felperes félnek, Kálmán Örzsébet, Szentgálon lakozó alperes fél ellen." Ók a helyi prédikátor elé 1823. okt. 6-án járult, míg az egyházkerületi igazolást pedig már 1824 májusában kézhez kapták. 1825. B. V. 72. Bemáth Ferenc és Kálmán Erzsébet válópere, VeML, IV. 3. a. Polgári perek 1801-1848. 28 1844. tavaszi egyházkerületi közgyűlés No. 13. Acta Papensia IV (2004) 1-2. 21
