Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
1-2. szám - Műhely - Kasza Georgina: „Mitsoda élet az illyen!" Péter Krisztina contra Szőke László
Műhely A VÁLÁSHOZ VEZETŐ ÚT MAGYARORSZÁGON Legelőször a válás jogi szabályozásának változásait kell tisztáznunk. A protestánsok 1731-ig gyakorolhatták a házassági bíráskodást a Királyhágón innen. Az ekkor kiadott I. Carolina Resolutio a protestáns házasságok felbontása feletti ítélkezés jogát a római katolikus egyházi bíróságoknak adta át. A protestáns házasságokkal kapcsolatos pereket azonban elvileg továbbra is a protestáns egyházjog szerint tárgyalták.12 Ez a gyakorlat a XVIII. század vége felé — II. Józsefnek köszönhetően — gyökeresen megváltozott. Rendelkezéseiben kifejezésre jutatta az állami jog elsőbbségét a házassági jog területén is. Az 1786. március 6-án kelt pátens a polgári házasság eszményét fogalmazta meg.13 Ezt azzal magyarázták, hogy a házasság tulajdonképpen polgári szerződés, ezért szükséges annak állami szabályzása is. A házassági ügyekben való bíráskodást egységesen az állami bíróságok alá helyezték. A katolikusoknál a házasság felbontását továbbra sem engedélyezték. A pátens négy esetben adott lehetőséget a válásra a protestánsoknak: a házasságtörés, a hűtlen elhagyás, a házastárs elleni kegyetlenkedés esetén, valamint az engesztelhetetlen gyűlölség okán. Ez a rendelkezés a protestánsoknál minden változtatás nélkül tulajdonképpen 1894-ig érvényben maradt. II. Lipót felfüggesztette II. József azon intézkedéseit, amelyek az egységes állami jog és állami bíráskodás megvalósítására törekedtek. Az 1790-1792. évi országgyűlés helyreállította a megsértett felekezeti jogokat, visszaállította a felekezeti bíráskodást.14 Ez az intézkedés hatalmas előrelépést jelentett a protestáns egyházak számára. A válással kapcsolatban is helyreállította a protestáns egyház jogát.15 A házassági eljárás az 1786-os pátens után az 1840: XV. törvénycikkelyben szabályozott szóbeli eljáráson alapult. Emellett egyes királyi rendeletek is érvényben voltak; az 1796. december 13-án és az 1803. december 20-án rendelet a házasságvédő ügyvéd kirendeléséről, az 1822. augusztus 6-án kelt rendelet a hivatalból való fellebbvitelről, békéltetésről és szembesítésről szólt.16 12 BUCSAY 1980.143. 13 A keresőlevelekben a válni akaró felek legtöbbször erre a pátensre és az 1790-92. évi országgyűlés törvényeire hivatkoznak: „Minthogy pedig a nagy emlékezetű II. Jósef Császár és Király 1786Jik esztendei martius 6d‘kdrö1 költt és az 1791dil Országos Törvény 26dik Czikkely is megerősítette Házassági Rendelések 57dik és 58dik §phusai szerént a' meggyözhetetlen és engesztelhetetlen elidegenedés iigy ugyan azon Felséges Rendelés 55dik §phusa szerént a" Házasságtörés okairól fogva a Házasságok végképpen a kötelezés alól felbontani is megsemmisíteni" rendeltettek. Keresőlevél, 1812. H. I 10. Horváth István és Keresztury Juli válópere. VeML IV. 3. a. Polgári perek 1801-1848. 14 1790. évi 26. törvénycikk helyreállította a protestáns egyházak jogait, s két protestáns vallás közel egyenjogűvá vált a katolikus egyházzal. V. ö. MARKUS 1901. 169. 15 A válóperekről szóló 55. törvénycikket közli: MÁRKUS 1901. 197. 16 A királyi rendeletekre a válóperekben történtek utalások. 18 Acta PAPENSIAIV (2004) 1-2.
