Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Kisebb közlemények - Mezei Zsolt: Kozma Andor egy betiltott verse
Kisebb közlemények És mégis él, bár folyton ömlik vére, Árpád szerezte földjén úr marad: Növeszti ész, erő és akarat, Elér a rég várt jobb kor küszöbére, Második évezerbe kezd — ... És ekkor — óh nyergeljetek! Nyeregbe mind! — én láttam ezt: A sorsa elvégeztetett. Földjét elosztják, kifosztják házát, Magát ebeknek adják, meggyalázzák — S így vesztik el az ősi nemzetet! Ez végzet! ... ez másithatatlan, Ezt láttam én szent kábulatban, De most — szentségtörő vagyok! Ha százszor végzet, én elébe vágok: Gyújtsuk fel inkább az egész világot! Nyergeljetek! ... Nyeregbe magyarok! Nem győzhetünk, — ki győzhet végzetén? De mit a végzet most nekem! Meg kell előznünk, mondom nektek én: Nyergeljetek! ... s szilaj gyors méneken Induljatok, száguldjatok — S ne kíméljétek az ádáz nyugatot!... Óh, mert nyugat, a szóval istenes, Szívben kegyetlen, rossz, kaján. Nem érti meg, mi szép, mi jó, nemes, Mirajtunk napkelet faján. Irigy reánk, mint a túzok a sasra, Gyors szárnyalásunk megremegteti — S egy vértezetlen jó magyar lovasra Kevés tíz talpig-vas lovag neki. Kiölne minket már ma is, ha tudna, A hogy kitúr nemes füvet a dudva — Pedig — én láttam! — lesznek még idők, Mikor tatár és török ellen, Vagy ötszázévi véres küzdelemben, Magunk vesztére, csak mi védjük őt. Óh, bár ne termők!... a nyugati hála Mégis csak az lesz ezer év után: Nyugat Ítél bennünket rongy halálra 176 Acta Papensia IV (2004) 3-4.
