Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)

3-4. szám - Kisebb közlemények - Mezei Zsolt: Kozma Andor egy betiltott verse

Kisebb közlemények kincsében, újságírói és szaloni szavakat fesztelenül beillesztő gazdag nyelvében, de versei többségét meg lehetett volna írni prózában is. Hiányzik belőle az élet titokza­tosságának átérzése, amelynek kifejezése pedig a költészet egyik létjoga. Alig van dallamosabb költőnk, de egyike a legkevésbé zeneieknek. Gyakran művészi, de szinte sosem költői."14 Kozma egyik erőssége a szatíra iránti érzék, amellyel nem társadalmi rétegeket, inkább egyes embertípusokat gúnyolt ki. Nyelve meg­őrizte a gazdag vidéki ízeket, azonban fesztelenül használta a nagyvárosi zsurnaliszták szókincsét is. „A népnemzeti iskola folytatója abban is, hogy mint költőt elsősorban a külső világ érdekli: a politikai események nem kevésbé, mint a társadalmi jelenségek. (...) Alkalmi költőnek tartotta magát s az is volt, nagyobb mértékben, mint bárki, de az alkalomra többnyire nem lírailag, hanem epikailag: a látott dolognak vagy személynek lehetőleg égj kis történet keretében való bemutatá­sával reagált."15 Gyűjteményünk könyvtárában Kozma Andor legtöbb műve meg­található, néhány ezek közül dedikált példány, az író maga ajándékozta kedves iskolájának. E művek között van két, néhány oldalból álló nyomtat­vány, könyvtári kötésbe egybekötve. A B I. 954b. jelzetű (210x140 mm) pél­dányon a szerző nemcsak a nevét és az ajánlást írta a jobb felső sarokba, hanem a költemény keletkezési körülményeit, sorsát is röviden összefoglal­ta. A kéziratos bejegyzés a következő: „Felolvastam a Kisfaludy társaság 920 11/8 ünnepi ülésén. A cenzúra letiltotta. Valaki, nem tudom, ki, mégis kinyomatta s küldött belőle nekem 10 példányt. Egyet ime, küldök belőle a pápai diákoknak. KA." A negyedik lap alján olvasható az impresszum: „Besskó Budapest, IX., Rákos­ii. 1." A verset tehát, amelyet a cenzúra betiltott („A táltos álma") kis pélányszámban, engedély nélkül nyomtatták ki. A trianoni országcsonkítást látomásszerűen megéneklő költemény 1920. február 8-án hangzott el, a gya­lázatos békét pedig június 4-én írták alá. Mondhatjuk, előre látta, mi fog történni az országgal. „Ezzel számára egész világ omlott össze, mindaz, ami a magyar életben öröm és büszkeség volt számára."15 Kozma Andor tehát, ki egy levelében „holtig pápai diák"-nak nevezte magát, elküldte a titokban ki­nyomtatott verset a pápai kollégiumnak. Az akkori igazgató, Faragó János (1865-1944) úgy döntött, hogy a művet a diákság kezébe adja: utasította tehát a Főiskolai Nyomdát (1838-1949), hogy változtatás nélkül nyomtassák ki a költeményt. Ennek a nyomdaterméknek egy példánya kolligátumunk másik, B I. 954ba. jelzet alatt nyilvántartott darabja. Ennek végére Pongrácz József (1885-1963) főiskolai könyvtárnok kézírással a következő megjegy­Acta Papensia IV (2004) 3-4. 173 11 KOM1.ÓS Aladár:A magyar költészet Petőfitől Adyig. (2. jav. kiad.) Bp., 1980. 247. u KOMLÓS1980. uo. ,bSCHÖPFLIN Aladár: Kozma Andor. = Nyugat, 1933. 9. sz. 547-549.

Next

/
Thumbnails
Contents