Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
1-2. szám - Szemle - Égető Melinda: Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból. Hegytörvények forrásközléseinek gyűjteménye (1470–1846)
Szemle vetődött fel egy ennek feltárását, közreadásra történő előkészítését végző „team" létrehozásának gondolata. 1996-ban Égető vezetésével létrejött a döntően levéltárosokból álló munkacsoport. 1997-2000 közötti forrásfeltárásának köszönhetően elsősorban az egykori Győr, Sopron, Vas, Veszprém, Zala, kisebb részben Fejér, Tolna vármegyék területére vonatkozóan, több mint kétszáz, eddig ismeretlen artikulus és telepítőlevél, illetve új részleteket tartalmazó szövegvariáns került elő. A források növekedését jól mutatja az alábbi tendencia, hogy míg a 19. század első harmadától 1985-ig mintegy 50 artikulust publikáltak, 1985-ben Égető forráspublikációjának köszönhetően ez az arány duplájára nőtt. A megújuló munkacsoport tevékenységének köszönhetően 2003 derekán már 500-nál több artikulus állt a kutatók rendelkezésére.5 A kiadványsorozat átgondolásakor joggal vetődött fel Égető Melinda 1985- ben közzétett forráskötetének új, javított kiadása. Ezt indokolta az egykori csekély példányszám, a nehéz elérhetőség, és a kivitelezés technikai korszerűtlensége. Másrészt elmondható, hogy bevezető tanulmánya máig is irányadó. Ugyanis a szerző az (első) megjelentetés idejéig átfogóan ismertette a szőlőhegyekkel kapcsolatos addigi nyelvészeti, etnográfiai, település-, agrár- és jogtörténeti irodalmat, térképre vetítette az eddigi publikációk által érintett szőlőhegyeket. A sajátos településtípus eredetét a 14. századig tartotta visszavezethetőnek. A hegybéli községek történetét a paraszti autonómia kiterjedtségének oldaláról 5 ÉGETŐ Melinda: Vagyon szép szőlőhegyünk... Történeti-néprajzi elemzések közép- és nyugat-dunántúli magyar nyelvű hegytörvények körében 1629-1846. Bp. 2004. 8-9. (Documentatio Ethnographica 21.) (a továbbiakban: ÉGETŐ 2004.) periodizálta, illetve táji-történeti eltérésekre hívta fel a figyelmet. A mostani bevezető az újabb kutatási irányokra is utal. A térképet és az ahhoz tartozó — Vincze-féle tipológián nyugvó — adattárat betűhíven, az eredeti tagolás szerint (hegyközségek artikulusai, vármegyei statútumok, földesúri rendtartások) közli. Ezt 22 db 1629-1804 közötti, és egy datálatlan 18. századi, döntően Veszprém, kisebb részben Somogy, Zala vármegyei artikulus, statútum, továbbá két Szatmár vármegyei földesúri rendtartás betűhív közzététele követi. Külön figyelemre méltó az, hogy e kötet hasábjain a modern technikai körülmények között nagyobb publicitást kap az egykori pápai, Pápa-környéki szőlőművelés több emléke. így pl. 1629- ből a Hántai hegy, két szöveggel az 1689., 1753. évi kiadású Kis- (Új-) Hántai hegy, vagy az 1762-re datált Agyagliki hegy. A Veszprém Megyei Levéltár mellett nemcsak a források, hanem a felhasznált színes illusztrációk egy része is a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Levéltárából, illetve a Pápai Helytörténeti Múzeum gyűjteményéből származik. (Az előbbiből való pl. a Nagy-Hántai szőlőhegy 1701. évi artikulusa, fotók: az Öreg-, vagy Nagy- Hántai szőlőhegy jelzett artikulusának, illetve 1708-1764 közötti protokollumának részletei; míg az utóbbiból pl. az Agyagliki szőlőhegy 1762. évi artikulusa, és fotón annak első oldala.) A téma és a kötet jelentőségét mutatja, hogy az első, 1985-ös kiadást a jog- és agrártörténet legjelesebb művelői ismertették (Hajdú Lajos és Weltmann Imre). Wellman koncepcionális és tematikai észrevételeket is tett. Megítélése szerint a szőlőhegyi communitasok a bemutatottnál jóval nagyobb mérvű autonómiával rendelkeztek, másrészt hiányolta a forrásanyag bővebb agrártörténeti elemÄCTA PAPENSIA IV (2004) 1-2. 101
