Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: „Falumonográfiák" Győr-Moson-Sopron megyében 1989–2002
Műhely gazdálkodásét; ezután tér át a Szigetköz múltjának ismertetésére, hogy azután egészen részletesen — mintegy 500 oldalon — foglalkozzék Darnó és Zseli történetével, az első követhető középkori nyomoktól napjainkig, 8 fejezetre bontva mondandóját. A konkrét település múltjának a tágabb földrajzi környezet történetébe való beágyazására mások is kísérletet tettek — nem mindig a legnagyobb sikerrel. A legnagyobb „kitérőt" Fűzfa Ottó tette, aki munkájának „Históriánk" című fejezetét egy „Rövid betekintés a VIII-XIX. századi Európai történelembe" című alfejezettel kezdte, „A magyar történelem rövid összefoglalása" cíművel folytatta, és csak azután kezdett hozzá Abda történetének bemutatásához. Mások ennyire nem kalandoztak el a vállalt témától, de azt többen felismerték, hogy falujuk múltja aligha tárgyalható a környezet ismerete nélkül. Ahogy azt Baranyai Lenke kötetének bevezetőjében megfogalmazta: „A falu mikrotörténéseit nem lehet megérteni a magyar történelem egésze nélkül, de a nemzet múltjának ismeretéhez is szükség van a helytörténet adataira, amelyekhez emberi sorsok, érzések kötődnek. E kettős szálakat szerettem volna egybeszőni." (5. p.) Az idézett gondolatok tükrében az is világossá válik, aligha véletlenül adta a szerző könyvének a „Kultúrtörténeti böngésző a Rábaköz és Beled történetéhez" címet! (Figyelemre méltó egyébként ezen kötet szerkezete is: előbb a régió és a falu történéseiről ad áttekintést mintegy száz oldalban, majd olyan fontos fejezetek következnek, mint „Háztípusok, házak, belső telkek", „A lakosság" — ezen belül: viselet, táplálkozás, nyelvi jelenségek, szellemi hagyaték, díszítőművészet —, „Ünnepek és hétköznapok", „Intézmények", hogy végül a temetők és a temetkezési szokások bemutatásával fejeződjék be a munka.) Ami a megyében megjelent falutörténeti munkák szakmai színvonalát, valamint a szerzők által felhasznált szakirodalmi és forrásbázis milyenségét illeti, ugyancsak nagy a szóródás. Sajnos még olyan munkák is akadnak, melyek sem jegyzeteket, sem irodalomjegyzéket nem tartalmaznak! Megdöbbenésemre ilyen pl. az egyébként igényes külsővel és változatos tartalommal megjelent mosonszolnoki kötet, melynek öt szerzője között több pedagógus is található; de nem közöl pl. semmilyen tudományos apparátust a hivatásos kiadó által napvilágra segített győrszemerei, a könyvtáros által „lektorált" kisbácsai, vagy az újságíró közreműködésével készült enesei kiadvány sem! Mások közölnek ugyan jegyzéket, de „nem sok köszönet van benne". Egyes esetekben annak rövid volta miatt: Fűzfa Ottó könyvének irodalomjegyzéke pl. mindössze 11 tételből áll, melyből 4 általános, a község történetére adatot bizonyosan nem tartalmazó irodalom; Nagy József Acta Papensia III (2003) 1-2. 59
