Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Újraolvasó - Gyurátz Ferenc: A pápai evangélikus gyülekezet eltöröltetése s újra megalapítása a múlt században
ÚJRAOLVASÓ Ad 10-um36: Tudja bizonyossan, hogy a Prédikátornak, a midőn kiüzettetett, minden portékáit, valamiket kaphattak, elhordották, és mind eddig is vissza nem adták. Az ötödik és hatodik tanú vallomása megegyez a fentebbiekkel. Septimus fatens: Egregius Stephanus Duinovits in oppido Pápa commorans, annorum circiter 59, Catholicus juratus, examinatus fassus est... ad 10-um:37 Hallotta, hogy a Lutheranos Prédikátornak kiűzetésekor mindenét, a mit kaphatták, elhordották, de azt is hallotta, hogy mind visszaadták, mindazáltal bizonyossan nem tudja. A 8-16. számok alatt felhozott tanúk csak az előbbiek állításait ismétlik. Decimus septimus fatens: circumspectus Joannes Funtek in oppido Pápa comitatui Veszpremiensi ingremiato degens, annorum circiter 58, Catholicus juratus, examinatus fassus est ad 1-um et ad 4-um, ut primus, ad 5-um, ut secundus, ad 10-um38: Tudja a tanú, hogy midőn kiűzetett a Lutheranos Prédikátor, minden portékáit elhordották, és azokból a Porkoláb39 disponált.40 A 18-21. számú tanúk a tett kérdésekre vagy semmi feleletet nem adhatnak, vagy a megelőzők állításait ismétlik. Visszaadattak-e e vizsgálat következtében az elűzött lelkésznek elrabolt javai, ez iránt a gyülekezet jegyzőkönyvei ismét nem nyújtanak tudósítást. A szabad vallásgyakorlat s az elvett épület visszaadására vonatkozólag sikertelen maradt minden törekvés. Az ellenfélnek volt gondja rá, hogy a híveknek minden panasza, kérelme ez ügyben agyonhallgattassék. Különben is, ez időszak hazánkra nézve az idegen, a protestáns- és magyarellenes befolyás virágkora volt. A szabadságharc leveretése után veszteni látszott a nemzet önérzetéből: egyre több előzékenységgel fogadta a felülről jövő követeléseket, s óvakodott függetlenségi mozgalmakkal alkalmatlankodni a bécsi kormány szándokai előtt. Addig hirdeték az idegenek fennen, miszerint ez országot más népek fegyvere menté fel a hódító török járom alól, s így mint önmagán segíteni képtelennek nincs semmi oka önállóságot emlegetni, hogy végül a magyar kezdte maga is elhinni. Vesztette bizalmát önmagában, kezdett hűtlenné lenni nemzetiségéhez, nyelvéhez. Szóval, ez idő hazánkban a hanyatlás szomorú korszakát képezi. 36 A 10.-re: 37 A hetedik tanú: a nemzetes Duinovits István, aki Pápa mezővárosban lakik, körülbelül 59 éves, katolikus, miután esküt tett és kikérdezték, [ezt] vallotta a tizedikre: 38 A tizenhetedik tanú: az érdemes Funtek János, aki a Veszprém vármegyébe kebelezett Pápa mezővárosban lakik, körülbelül 58 éves, katolikus, miután esküt tett és kikérdezték, az elsőre és a negyedikre úgy vallott, mint az első [tanú], az ötödikre, mint a második, a tizedikre: 39 várnagy, a várőrség parancsnoka 300 Acta Papensia III (2003) 3^4.
