Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés celláriára beadott kérvény (8. sz. dokumentum) keletkezésének ideje lehetett. A közös felségfolyamodvány keltezése az előző két kancelláriai beadvány keletkezését is legalább a szóba jöhető hónapok szintjéig be tudja határolni. Ami az emlegetett miniszteri konferenciát illeti, ez valójában 1719. december 5-én, tehát a közös felségfolyamodvány benyújtását követően még három héttel később zajlott le. Az ülésnek a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban található jegyzőkönyvét Horváth Mihály még eredetiben használta, ebből a tanácskozás lefolyása is ismert. Részt vett rajta többek között Illésházy Miklós gróf magyar királyi kancellár és Hunyady László királyi tanácsos és titkár,8 az ügy kancelláriai előterjesztője is. Illésházy a folyamodók teljes elutasítását javasolta, mondván, hogy az eddigi ország- gyűlési végzések és királyi rendeletek már rendezték az ilyetén ügyeket: minden vármegyében van két artikuláris hely, ahol a protestánsok vallásukat szabadon gyakorolhatják, a jobbágyokat pedig csak vallásuk magán gyakorlata illeti meg. Trautson herceg, Sinzendorf és Starhemberg miniszterek,9 valamint a többiek viszont türelmesebb álláspontot képviseltek: javaslatuk szerint a protestánsokkal szelíden és méltányosan kell bánni, ami pedig a katolikus egyház leépülését illeti, annak nem a protestánsok az okai, hanem a katolikus papok tudatlansága és hanyagsága. A megoldás erre a problémára nem a protestánsok üldözése, hanem a katolikus papság alaposabb képzése. A konferencia sürgette a vallásügyi bizottság mielőbbi összehívását, és azt, hogy a kancellária készítsen számukra működési utasítást, amit egy újabb konferencia vitasson meg. A kérelmezők ügyében végül az a javaslat lett a király elé felterjesztve, hogy a vallásügyi bizottság elé kell utasítani őket, addig pedig minden maradjon a jelen helyzetben. A király végül javaslatukat elfogadva aznapi kelettel kiadta várva várt rendeletét az érintetteknek.10 Ezek alapján a meggondolások alapján a további küzdelmek kronológiája a következőképpen alakul: 8 Illésházy Miklós gróf 1706-1723 között volt magyar királyi kancellár, bővebb információt az 1. közlemény 146. jegyzete ad róla. Hunyady László rövid életrajza ennek a közleménynek a 145. jegyzetében található. 9 Johann Leopold Donat Trautson gróf, 1711-től herceg: 1709-1711, majd 1721-1724 között főudvarmester; Philipp Ludwig Sinzendorff gróf: 1715-1742 között udvari (első) kancellár; Gundaker Thomas Starhemberg gróf: 1706-1744 között a Ministerialis Bancodeputatío elnöke. Thomas FELLNER, Heinrich KRETSCHMAYR: Die österreichische Zentralverwaltung. I. 1526-1749.1. Geschichtliche Übersicht. Wien, 1907. (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreich. 5.) 276, 282, 287. 10 HORVÁTH Mihály: Magyarország történelme. I—VIII. Pest, 1871-1873. VII. 98-100. Őt idézi MOLNÁR Aladár: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. I. Bp., 1881. 278-279. és SZŰCS Dezső: A magyar protestáns egyház küzdelmei 111. Károly korában (1711- 1740). I. Pápa, 1918. (a továbbiakban SZŰCS 1918.) 57. is. Acta Papensia III (2003) 3-4. 243
