Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés KÖBLÖSitZSEF A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVlll. század elején (Harmadik, befejező közlemény) N YOMON KÖVETTÜK, hogy az 1718. november 5-i királyi rendelet kiadása után a pápai reformátusok fél éven keresztül milyen eszközökkel és hányféle módon próbálták elérni szabad vallásgyakorlatuk visszaállítását. Felségfolyamodványuk eredményeképpen a kancellária vármegyei vizsgálatot rendelt el a nyilvános vallásgyakorlás törvényességére vonatkozóan, ami lehetőséget kínált álláspontjuk kifejtésére. A június végi közgyűlésen történtek azonban - mint azt az előző közleményben ismertettük - egyáltalán nem egy pártatlan és mindkét félnek egyenlő esélyt biztosító eljárás képét mutatták. A vármegye álláspontját, mely a vallásgyakorlat teljes megszüntetését javasolta, a tisztikar az Esterházy grófokkal együtt, a pápaiak kizárásával foglalta írásba, tartalmát nem is ismertették a reformátusokkal. A pápaiak ezért újabb felségfolyamodványt készítettek, amelyet megbízottaik élén Kenessey István ismét személyesen vitt Bécsbe, hogy a vármegyei jelentés szövegének másolatát is kézhez vehesse. Ezt azonban nem sikerült elérnie, a küldöttek előtt pusztán felolvasták a jelentés szövegét. Mindez már előre jelezte, hogy a pápai reformátusok nem sok jót remélhettek az ügy végkifejletétől. A küzdelem további lépéseinek sorrendjét ismét nem volt könnyű pontosan rekonstruálni. A pápai reformátusoknak a kancelláriához intézett részletes kérvényét, melyet az előző közleményben 12. sz. alatt közöltünk, forrásaink szerint még három beadvány követte: egy rövid kérvény a kancelláriához, egy jóval részletesebb ugyanoda, melyben ismét összefoglalják érveiket, végül egy, a lévaiakkal, hátiakkal és vezekényiekkel közösen megfogalmazott felségfolyamodvány. Az utolsót megelőzően emlegetnek egy miniszteri konferenciát, mely után - állítólag - továbbra is késett a királyi rendelet kiadása, emiatt kellett kéréseik nyomatékosítása érdekében összefogniuk és együtt fellépniük más helységekből való, eddig szintén külön-külön kérvényező protestánsokkal is. Ezt a kronológiát vallja magáénak Eőry János kurátor kézirata1, és ennek alapján Tóth Endre egyházközség-történeti fel 1 1 „Ezek igy léven, és a' Dolog a'felséges Ministerialis Conferentian is meg visgnltatván, még is n' Királyi Resolutio halladván, ismét a’ Pápaiak és Lévai Reformátusok, Bátth névű Augustana Cotifession lévőkkel együtt Hlyen Instautiat nyújtottak hé éti felségéhez." Lásd a 13. sz. dokumentumot. Acta Papensia III (2003) 3-4. 241
