Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Kerpel Péterné: Egy reformkori pápai diákfolyóirat: a „Rózsa" (1836–1837)
Műhely A korábbi kezdeményezésekről a képzőtársaságról az Athenaeumban 1843-ban megjelent beszámolóban sem feledkeztek meg: „Bírunk mindazáltal — olvashatjuk a híradásban — egypár kötet kéziratot azon korból, mint az önmunkásság gyümölcseit. Ezen gyűjtemény ívei hetenként jelentek meg és kerengtek a főiskolában, de a képződésnek ezen neme egyoldalú volt 's megszűnt. "4 A diákság eme beszámolója alapján feltehető, hogy történt kísérlet képességeiket fejlesztő, irodalmi érdeklődésüket kielégítő egyesület létrehozására, de mindeddig a Képzőtársaság előzményeként csak az 1840-től működő, Bocsor István által szervezett olvasótársaságról tudtunk.5 A „RÓZSA" LÉTREJÖTTE A Rózsa című kiadványra először az irodalmi diáktársaságokat jól ismerő Bodolay Gézá hívta fel a figyelmet, aki a pápai kollégium történetének egyik fejezetét feldolgozó tanulmányában „kéziratos verseskötetként" említi, s feltételezi, hogy Bocsor tanítványaitól származik.6 Bocsor István joghallgatóként köztanítója is volt az iskolának, 1835-től rendes tanárrá nevezték, de két évre külföldre utazott tanulmányútra.7 így tehát azt, hogy az 1836 novemberében megindított szépirodalmi próbálkozások szervezője és irányítója ő lenne, aligha állíthatjuk. Annál is inkább, mivel a szerkesztő, az ellenőr és a segédtársak neve minden lapszámban megtalálható, s ezek között egyetlen akkori tanár neve sem szerepel. A Rózsa című szépirodalmi folyóirat feltárása pótolja a kollégiumtörténet számára azt a hiányt, amely a pápai diákság írásbeliségében az 1803-as Próbadarabok és az 1840-es évek önképzőkört alkotásai között mindezidáig fennállt. A természettudományi, filozófiai, történelmi és bibliai tárgyú értekezéseket magyar nyelven felvonultató Próbadarabok írói éppúgy álnéven publikáltak, mint a Rózsa munkatársai. Az 1803-ban álnéven író nyolc lelkes diák valódi nevét nem ismerjük, ezzel szemben a Rózsa írói a 17. és 30. számban vállalják nevüket, bár céljuk ugyanaz: „Nem a' hírnév nemtelen vadászása, hanem önnön tehetségeink pallérozása. "8 1837-ben a Rózsa azzal bíztatja a diákokat, hogy „a gondolatok kicserélésében és közlésében lelkes öröm várja a csüggedhetetlen fáradozót. "9 Ez összecseng Tarczynak a Tavasz zsebkönyv Előszavából jól ismert elveivel: „az ifjak közti véleményközlés, eszmezsurlódás - azon kívül, hogy folytonos gyakorlás által a gondolatok elmondásában bizonyos bátorságot s ügyességet teremt — az egyes tár* BODOLAY 1963. 288. s SZINNYEII. Bp., 1891.1120. 6 TRÓCSÁNYI1981.230. 7 KISS 1908.15. 8 DREKK 0.500. Próbadarabok. 1803. 5. 9 DREKK 0.533. Rózsa, 1836-1837. 119. 218 Acta Papensia III (2003) 3-4.
