Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Schilde René: Hivatás- és identitástudat a Jancovius-családban: Egy német szakember a magyar könyvkereskedelemben
Műhely különböző etnikumok más-más szokás- és viselkedésrendet hoztak magukkal, és ezek a házasságban vagy másfajta társadalmi érintkezésben súrlód- tak, illeszkedtek egymáshoz. Ez a folyamat kevésbé látványos, mint a nyelvi asszimiláció, és látni kell benne a kölcsönösséget - állítja Glatz. A szokás- és viselkedéskultúrában a magyarságra ugyanúgy ragadtak rá más nemzetiségekre jellemző tulajdonságok, mint ahogy a nem magyar nemzetiségűekre magyaros vonások. így az eredeti nyelv elvesztése után is a különböző szokás- és viselkedésrendek elemeikben továbbéltek, és sokszínűséget kölcsönöztek a kisebb közösségeknek.89 A családi emlékeket, levelezéseket nézve a Jancovius családban a német elem uralkodó szerepét érzékelhetjük. Bár a szlovák származású Anna minden bizonnyal szintén magával hozta saját népének szokásait, a férj nyelvének, nemzetiségének erőteljesebb kulturális hatása dominált a családban. A JANCOVIUS-CSALÁD HÉTKÖZNAPJAI 1. Életszínvonal, anyagi körülmények Milyen életkörülményeket volt képes teremteni Adalbert, a Váci utcai Kilián-könyvkereskedés segéde családja számára? Milyen nevelést biztosított fiai számára, milyen lehetett az a családi légkör, ahonnan aztán a fiúk kiléptek, és saját családot alapítottak? Ezekre a kérdésekre próbálunk most választ adni. A család anyagi körülményeire néhány fennmaradt számla és a már említett 1880-81-es családi költségvetés ad tájékoztatást. Az egyik, számunkra nagy jelentőségű számlát 1868. július 30-án, néhány nappal Anna és Adalbert házasságkötése előtt állították ki Jonas Mayer bútorkereskedésében (7. sz. melléklet). A vőlegény teljesen új családi háztartást próbált berendezni, hiszen szinte minden típusú bútordarab szerepel a vásárolt kellékek között: két ágy, dívány, hat szék, éjjeliszekrény, fiókszekrény, stb. A vásárolt bútorok mind alapvető használati eszközök egy szolid polgári háztartásban. Adalbert csak a legszükségesebbeket szerezte be, így is — az 1863. évi egyhavi jövedelmét figyelembe véve — körülbelül háromhavi fizetését szánta eljövendő közös otthonuk berendezésére. Az egyetlen nem alapvető használati eszköz egy Bécsben készült pianinó volt, melyet Adalbert 1868. augusztus 21-én, két héttel a házasságkötés után vásárolt.90 A hangszer egyébként többe került, mint az összes vásárolt bútordarab együttvéve (280 Ft). Ennek a hangszernek a jelenléte otthonukban nem csupán reprezentációs eszközként szolgált a család számára, hiszen Adalbert és gyermekei is tud89 GLATZ 1988. 93-95. 90 Joseph Chmel által kiállított számla. Pest, 1868. augusztus 21. JL III. 1. b. 2. Acta Papensia III (2003) 3-4. 197
