Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Schilde René: Hivatás- és identitástudat a Jancovius-családban: Egy német szakember a magyar könyvkereskedelemben
Műhely mindkét közösséghez lojális, a benne kialakult kettőség harmonizálására törekszik. Hanák szerint a dualizmus idején sok asszimiláns ebben a szakaszban élt. Az asszimiláció utolsó foka a beolvadás, amikor a külföldi származású emberek már a befogadó nemzet nyelvén, kultúráján nevelkednek, gondolkodásban és érzelmeikben elmagyarosodtak.83 Feltételezhető, hogy Adalbert sokáig az asszimiláció első fokán állt, hiszen rokonainak küldött leveleiben sokszor honvágyának ad hangot. Fiaiban minden bizonnyal már élt kettős kötődés, bár otthon többnyire németül beszéltek, mégis valamilyen módon már magyarországinak, magyarnak tekintették magukat, hiszen már itt születtek, a magyar fővárosban nevelkedtek fel, magyar iskolába jártak. Vajon mennyire hathattak Adalbert Jancoviusra és családjára azok a külső, a magyar elit által a nemzetiségekre kifejtett ösztönzések, melyek szerették volna magyarrá nevelni a nem magyar elemeket? 1867 után ugyanis még tudatosabb lett a magyar kormányzat törekvése arra, hogy növelje a magyarok számarányát az országban, és egyébként is a magyar túlsúlyt az élet minden területén biztosítsa. Főként a germanizmus veszélyeitől óvott a magyar értelmiség, szerette volna minél előbb megtisztítani a magyar közéletet a német befolyástól. Tisztában voltak azzal, hogy a német kultúrának nagy szerepe volt a magyar kulturális élet fejlődésében, de éppen a Habsburgokkal és Ausztriával való szoros és viharos kapcsolat miatt szeretett volna a magyar közélet minden lehetséges területen függetlenedni a német kapcsolatoktól. így természetesen a magyarországi németek is a viták középpontjába kerültek, akik hazájuk kultúráját hozták magukkal, és itt is képviselték, csak fokozatosan vették át az itteni szokásokat, életformát, talán nem olyan gyorsan, mint azt elvárták volna tőlük. A dualizmus korában elvárás volt a hazafiság állandó kifejezése, még apró dolgokban is. Ha valaki nem felelt meg ezeknek a törekvéseknek, a sajtó támadásait hívta ki maga ellen. Glatz Ferenc egyik tanulmányában hangsúlyozta, hogy a nálunk letelepedett németek „nem mint a magyarellenes germanizáció elemei, annak képviseli jelentek meg a Kárpát-medencében, hanem mint szakemberek, mint különböző szakértelem letéteményesei". Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy egyrészt a német nacionalizmus a magyarországi német kultúrfölény meglétét hangsúlyozta, másrészt a magyar nacionalizmus a németek kulturális-technikai fölényét irigységgel szemlélve németellenességet ültetett el a hazai társadalomban.84 83 HANÁK Péter: Polgárosodás és asszimiláció Magyarországon a XIX. században. = Történelmi Szemle 1974/4. 513-536. Különösen az 519-520. oldalak. 84 GLATZ Ferenc: A magyarországi németség az ipari fejlődés korában. In: 300 éves együttélés. A magyarországi németek történetéből. Szerk. Hambuch Vendel. I—II. Bp., 1988. I. 87-97. (a továbbiakban: GLATZ 1988.) 89. 194 Acta Papensia III (2003) 3-4.
