Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Schilde René: Hivatás- és identitástudat a Jancovius-családban: Egy német szakember a magyar könyvkereskedelemben
Műhely A német anyanyelvű Adalbert és a szlovák anyanyelvű Anna családjában a német nyelv volt a domináns. Férj és feleség németül levelezett egymással, Adalbert gyermekeihez írott levelei is mindvégig német nyelvűek voltak. 1919. december 18-i, Ottó fiához intézett sorait is ezen a nyelven írta, csupán a boríték címzése volt magyar nyelvű.78 Valószínűleg Adalbert — habár megtanulhatott valamilyen szinten magyarul — mindvégig a német nyelvet preferálta a társadalmi érintkezés terén, még a családjában is. Erre jó példa, hogy mélyen hívő ember lévén minden étkezést imával vezettek be a családi asztalnál; ezt mindig németül mondták.79 80 Igaz, hogy idővel keresztnevét Adalbertról Bélára magyarosította, és ezután az iratokban általában ez szerepelt, de a nevek magyarosítása általános elvárás volt az idegenekkel szemben, így ez önmagában nem bizonyíték arra nézve, hogy az új név felvételével együtt az idegen anyanyelvű személy tiszta magyar önazonosságtudattal is rendelkezne. A névmagyarosítás legfeljebb az ebbe az irányba tartó folyamat korai jelének tekinthető. Adalbert egyébként a francia nyelvet is ismerte, iskolai bizonyítványában szerepel francia nyelvtudásának minősítése is. Anna, habár levelei csak német nyelvtudásáról tanúskodnak, valószínűleg beszélte a szlovák és a magyar nyelvet is. Bár a XIX. század utolsó évtizedeiben a fővárosi németek is nagy asszimilációs nyomásnak voltak kitéve, mégis - Karády Viktor szerint - „a századforduló Budapestje ... idős német ajkú kereskedőjének — aki kialakult német nyelvű vevőkörrel bírt — nem volt igazán érdemes magyarul megtanulnia, míg fiának vagy unokájának igen, hiszen ezen az „áron" az utóbbiak könnyebben válthattak pályát, esetleg megnyerhetővé vált számukra egy szélesebb (például a magyar úri) vevőkör..."80 Adalbert nyelvi asszimilálódásának mértékét valószínűleg az is csökkentette, hogy őt éppen lipcsei, német volta miatt alkalmazták a Kilián-könyvkereskedésben, a német könyvkereskedelemmel való intenzív kapcsolattartás végett. Munkájának tehát kulcsfontosságú eleme volt német nyelvtudása. Gyermekeik: Ottó, Imre, Árpád és Kálmán anyanyelvi szinten ismerhették a német nyelvet, hiszen szüleikhez írt gyerekkori leveleik és köszöntőik ezen a nyelven íródtak.81 Ők már nyilván magyarul is anyanyelvi szinten tudtak, és az apa tudatosan' törekedhetett arra, hogy fiai magyarnak érezzék magukat. A fiúk nem is kerülhettek volna a magyar nyelv alapos ismerete nélkül cégvezetői, hivatalnoki pozíciókba. Már a keresztnevek kiválasztásában is 78 Jancovius Adalbert levele fiának, Ottónak. A boríték magyar címzése: Nagys. Jancovius Otto urnák. Budapest II, Erőd utcza 12. II. emelet. Budapest, 1919. december 18. JL IV. 25. sz. levél. 79 Dr. Ravasz Arpádné, szül. Jancovius Margit szóbeli visszaemlékezése. 80 KARÁDY 1990. 177. Pest-Buda, illetve Budapest németségének asszimilációjához lásd még: FÓNAGY Zoltán: A budapesti németek lélekszáma a 19-20. században. = Németek Budapesten. Szerk.: Hambuch Vendel. Bp., 1998. 76-84. 81 JL V. 9-14. sz. Az utolsónak verses része közölve a függelékben: 8. sz. melléklet. 192 ACTA Papensia III (2003) 3-4.
