Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Schilde René: Hivatás- és identitástudat a Jancovius-családban: Egy német szakember a magyar könyvkereskedelemben
Műhely szeptemberétől Aigner Lajos volt, aki egy évvel később, 1868 júliusában saját könyvkereskedést nyitott a Váci utcában, így már nem lehetett a szervezet tagja. Utóda Knoll Károly lett a Krebs élén. Egyébként nagyon sok könyvkereskedősegédként kezdte pályafutását, így ismerkedett meg a könyvszakma rejtelmeivel, majd elegendő tőkét gyűjtve később már önálló boltot nyithatott. A segédek társulása az 1868-as dátum után 1873. május 17-én adott új életjelet magáról, amikor is új közgyűlést tartottak, átdolgozták az alapszabályzatot. Az új szabályzatot a belügyminiszter 1874. április 14-én hagyta jóvá, és nyomtatásban, német és magyar nyelven is megjelentette. A szervezet ekkor vette fel a „Csak Szorosan" nevet. Az egylet fő céljának a segédek közti kartársias élet előmozdítását tekintette, a szabályzat két évvel későbbi módosításában újabb célkitűzésként hozzáfűzték a könyvkereskedelem, de különösen a segédek érdekeinek képviseletét. Az alapszabályzat kidolgozásánál figyelembe vették a német és osztrák testvérszervezetek alapító okiratait, többek között a berlini „Krebs" Verein jünger Buchhändler, a drezdai Buchhandlung-Gehilfe-Verein és a bécsi Buchfink szabályzatait. A „Csak Szorosan" egyletének tagja lehetett minden Budapesten lakó könyv-, mű- és zeneműárus-segéd. Főnökök és vidéki kartársak csak pártoló vagy tiszteletbeli tagok lehettek. A tagdíjat először 60 krajcárban állapították meg, az ebből befolyó összegből fedezték a közös mulatságok járulékát, azon kívül a kasszából kaptak segélyt a beteg tagok. 1873-ban az egyesületnek 36 budapesti rendes tagja, emellett két pártoló tagja is volt, egy Kalocsáról, egy pedig Bajáról. Közülük hatan az Aigner- cégnél, öten a Lampel-cégnél voltak alkalmazva, Stolp üzletében négy segéd dolgozott, további öt cég 2-2, kilenc pedig 1-1 segéddel képviseltette magát az egyesületben. A kiállított tagnévsor a születési helyeket is feltüntette, nmen tudhatjuk, hogy az egyesület öt tisztségviselője közül kettő németországi születésű volt. 1876-ban már mindenki magyar születésű a vezetőségben, a 36 segéd-tag közül pedig hat volt csupán külföldről betelepült, tehát a bevándorolt német könyvárus-segédek aránya a szakmában erre az időre erőteljesen lecsökkent.36 Ezekre a számarányokra azért érdemes figyelni, mert mint minden más szakmában és az élet minden területén, a század utolsó évtizedeire a könyvszakmában is tudatos harc folyt a germanizmus vélt káros hatásai ellen. 36 RÉVAY József: A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének ötven éve. Bp., 1929.32-33. VARGA Sándor: A Magyar Könyvkereskedők Egyletének alapítása. Bp., 1980. 67-72. KÓKAY 121. KISZLINGSTEIN Gusztáv: A Magyar Könyv- és Zeneműkereskedő Alkalmazottak Országos Egyesületének („Csak Szorosan") negyvenéves története. Bp., 1913. (a továbbiakban: KISZLINGSTEIN 1913.) 11-16. Az alapító tagok névsorát hozza: SENNO- VITZ Adolf: A „Csak Szorosan" budapesti könyvkereskedő-segédek egyesületének története. Bp., 1898. (a továbbiakban: SENNOVITZ 1898.) 8. 182 Acta Papensia III (2003) 3-4.
