Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Szemle - Pócs Éva szerk.: Demonológia és boszorkányság Európában
Szemle Példák segítségével mutatja be, miként hatottak a prédikációk — a bennük foglalt exemplumok meghonosításával — az észt népi ördöghiedelmekre. Másodjára az „észt folklór boszorkányai és varázslói" kerülnek terítékre, a hiedelemszövegek és főként a boszorkányperek, kisebb mértékben pedig a prédikációk demonológiai képzetei tükrében. Valk élesen elkülönülőnek látja a teológiai boszorkány és varázsló sztereotípiát a 19-20. századi néphitben körvonalazódó karakterektől. Rámutat, hogy a perek tanúvallomásaiból összeálló, kora újkori népi boszorkánykép közelebb áll „a késő középkori demonológusok nézeteihez", mint a későbbi korszak hiedelmeiből kibontakozó boszorkányéhoz. Valk ezt az észt lutheránus egyház sikeres demonológai „felvilágosító" tevékenységének tulajdonítja. (35. old.) Másrészt hangsúlyozza a boszorkányüldözés következtében átalakuló boszorkányságképzetek hatását az észt néphit jóindulatú varázslója, a nőid szerepének és megítélésnek negatív irányú átértékelődésében. (37. old.) A Pócs Éva által szerkesztett kötet mind tematikájában, mind a tanulmányok színvonalában megfelel a boszorkányság nemzetközi kutatásának legújabb trendjeinek. Ugyanakkor a szövegekkel való szinte mostoha bánásmód időnként szembeszökő. Terjedelmes nyomdai hibajegyzék állítható össze, s ez megkérdőjelezi a szöveggondozás fontos aktusának megtörténtét. Számos helyen pontatlanul, láthatóan elírva szerepelnek az évszámok, gyakoriak a sorközi elválasztójelek, a nevek és helyek helyesírása esetenként egyenesen botrányos, és az ábrák használhatósága is veszélybe került a rosszul megválasztott tipográfia következtében. A sajtóhibákon túl egy esetben tartalmi aggályok is felmerülnek. Ülő Valk értékes adatokat szolgáltatott az általunk kevéssé ismert észt néphit és az észt lutheránus demonológia kapcsolódási pontjairól. S épp e fontos tanulmány fordításába csúszott néhány olyan — leginkább a gondos áttekintésre fordítandó idő hiányának betudható —, hiba, amely értelemzavaró és egyben a felületesség látszatát kelti. Ezek egy részéért a szerző lehet felelős, aki a saját, angol nyelvű előadásába illesztett német nyelvű szövegek fordítását kissé pontatlanul végezte. A német eredetit azonban minden esetben szerepelteti a jegyzetekben, így a helyesbítés lehetősége adott volt, ám erre valamiért nem került sor. Bár lehet, hogy csak a recenzens elvárásai túlzottan nagyok, s ott is a boszorkányos gyorsaságot és a kiadói segítőszellemek emberfeletti képességeit hiányolja, ahol ez igazán nagy nehézségekbe ütközik és semmiképpen sem várható el. Sajnos, a hibák nem tűnnek el egyetlen varázsütésre. Visszatérve a tartalomhoz, mindenképpen példaértékű az a tudományközi együttműködés, amely e munkacsoportban megvalósul, s ezt a tanulmányok is jól illusztrálják. Mégis szembetűnő, hogy a boszorkányság és a boszorkányüldözés jeActa Papensia III (2003) 1-2. 171
