Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Szemle - Sebő József: Moira. Brusznyai Árpád élete és kora
Szemle Szemle SEBŐ József: Móira. Brusznyai Árpád élete és kora. Kairosz Kiadó, 2002. 327 oldal. 1958. január 9-én reggel 6 óra 59 perc- kor Brusznyai Árpádot, a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnökét a Budapesti Országos Börtön udvarán felállított bitófához vezették, hogy a Legfelsőbb Bíróság halálos ítéletét végrehajtsák rajta. A túlélő rabtársak visz- szaemlékezése szerint a halálba menet érces hangján a Himnuszt énekelte. A halál beállta után testét a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájába, arccal lefelé temették. A jeltelen sírt csak 1990 tavaszán találták meg, újratemetésére ugyanezen év július 13-án került sor. Nevét évtizedekig ki sem szabadott ejteni. Politikai rehabilitációjára a szovjet birodalom összeomlásáig és a szocialista rendszer széteséséig várni kellett. Mára azonban sajátos kultusz szerveződött személye köré, melyet tanítványai, barátai és tisztelői éltetnek. Brusznyai tevékenységének feltárására az elmúlt évtizedben többen vállalkoztak. A jogtörténész Kahler Frigyes a koncepciós per történetét, Mészáros Gyula helytörténész 1956 veszprémi történéseit dolgozta fel.1 Brusznyai életének részletes bemutatására Sebő József vállalkozott, akinek biográfiája a Kairosz Kiadó gondozásában 2002 elején, a 1 KAHLER Frigyes: A Brusznyai-per. Kairosz, Bp., 1998. MÉSZÁROS Gyula: Veszprém 1956-ban. Veszprém, 2001. főhős halálának 44. évfordulóján jelent meg. A szerző széles körű levéltári, könyvtári forráskutatás, számos személyes visszaemlékezés, riport felhasználása révén minden eddiginél megbízhatóbb képet rajzol a mártír forradalmár pályájáról. A lábjegyzetekből kitűnik, hogy Sebő József az 1990-es évek eleje óta szorgalmasan gyűjtötte a Brusznyaira vonatkozó adatokat, olvasta és felhasználta a korszakról megjelent és a tanárelőd életének megértéséhez szükséges terjedelmes irodalmat. Az összegyűjtött anyagot végül zenemű módjára komponálta meg, hogy a sors értelmét egy elképzelt szimfóniában kibonthassa. Felfogása szerint ugyanis Brusznyai élete predesztinált volt, melyet a görög mitológiából kölcsönzött moira fogalmával is jellemezhetünk. Brusznyai Homérosz-tanulmányában fejtette ki, hogy a moira az általános élettörvényen túl „egyéni, specifikus vonásokat” is magában foglal. Tartalmazza „a halál bekövetkezésének helyét, idejét, módját, sőt az emberi szféra számára közvetlenül jelentkező okot is, például [ilyen az) isteni beavatkozás vagy emberi bűnért járó büntetés...” A örömszimfónia mintájára felépített mű előbb a családi környezetet mutatja be (Animato), majd iskoláit (Carmina burana), tudományos pályájának kezdetét (Pastorale), veszprémi éveit (Piano), forradalmi szereplését (Fortissimo), az ellene megindított, s kivégzésével végzőActa Papensia II (2002) 1-2. 199
