Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: írásbeliség és végrendelkezési gyakorlat Győrben a XVII. században
Műhely Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a 17. századi győri testamentumokban meglehetősen nagy számban találunk utalásokat más dokumentumokra, melyek nemcsak azok nagyobb számára, de jelentős bizonyító erejére is utalnak. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy számos testáló nem bízza a dolgot csak a „papírra”: az adóslevélre, registromra vagy más forrásra való hivatkozás mellett igyekszik felsorolni azon személyeket, akik tudnak a dologról, akik ott voltak az ügyletnél, akik „élő bizony- ság”-ként tanúskodhatnak mellette. Hogy vitás esetben a dokumentumok vagy az emlékező személyek szavának volt-e nagyobb súlya — amint arra Kristóf Ildikó is idéz a falusiak mellett mezővárosi példákat58 —, nem tudjuk. Mint ahogy kérdés az is: kinek hittek akkor, ha a testáló vallomása egy dokumentum tartalmával került ellentétbe? E kérdés az 1625-ben testáló, teljességgel eladósodott Latoss Mihály sorait olvasva jutott eszembe, aki többek között azt mondja, hogy a „vasáriaknak attunk Mezes Tamás társammal 63 ezüst tallérra adóslevelet, de én csak bizonsagul (hogy inkab megh hidgiek űtet) attam reá pöcsétemet, mellyel csak Mezes Tamás tartozik, vallom halálom óráján”.59 A testálok jelen témánk szempontjából érdekes konkrét rendelései főként taníttatással, tanulással, iskolával kapcsolatosak. Nézzük először az utóbbiakat! Forrásainkban három győri iskolamester nevével találkoztunk: • Makachin Ádám, „az Geöry Nemes Captalan Uraknak Oskola Mestere es Succentora” 1633-ban kényszerül végrendelkezni;60 • az 1641-ben testáló Horuat Gáspár utolsó rendelését öccse, Mátyás deák győri oskolamester foglalja írásba; ezzel kapcsolatban a másoló megjegyzi: „Szép kis Testamentum iras Schola Mestertől, Paduaban tanolt”;61 • míg az 1650-ben testáló Koczis György egyik tanúja „Akkorbeli Lutheránus Iskolamester Gregorius Fabri”.62 E három adatból már látható, hogy a városban legalább kettő — de lehet, hogy három — iskola működött már a 17. század közepén. Testálóink némelyike ezen intézményeket anyagilag is támogatta: Szabó Miklós pl. 1609-ben 5 forintot, Buday Márton 1625-ben 15 forintot hagy az iskola épületére.63 E hagyományok valószínűleg a városban működő iskolának szóltak; ezzel szemben érdekes Balogh Gergely fogalmazása, aki 1620-ban hagy „A diakoknak oda áltál 3 forintot”.64 Figyelembe véve a megfogalmazást és azt, hogy Balogh végrendeletének szövege alapján valószínűleg protestáns vallású volt, itt a protestánsok által fenntartott un. „seregiskolára” kell gondolnunk; ez azért is valószínű, mert az 1610-es évek elejétől a városon belül a protestánsok nem gyakorolhatták vallásukat, azt pedig Pataky László kutatásaiból tudjuk, hogy 1614-ben már Pataházán — a Mosoni-Duna túlsó partján, azaz Győr58 KRISTÓF Ildikó 1999. 548-549. 56 HORVÁTH József 1995. 108. 60 GYML, GYKHL, VK 2. köt. 71-73.; közölve: HORVÁTH József 1996. 23-25., 113. sz. 61 GYML, GYKHL, VK 2. köt. 256-257.; közölve: HORVÁTH József 1996. 84., 155. sz. 62 GYML, GYKHL, VK 2. köt. 456.; közölve: HORVÁTH József 1996. 160., 205. sz. 63 GYML, GYKHL, VK 1. köt. 62. és 194. 64 HORVÁTH József 1995. 83. 90 ActaPapensiaIL (2002) 1-2.
