Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Sz. Kristóf Ildikó: A számoktól a (jogi) szövegekig: alfabétizációtörténet, olvasástörténet vagy kommunikációtörténet
Műhely boszorkányperek anyagát12, az úriszéki perek anyagát13, valamint — esettanulmányok készítése céljából— Szeged város 18. századi levéltárát14. Hadd mutassam be kutatásaim problematikáját és munkahipotézisemet egy, a kora újkori jogi kontextusú kommunikációs repertoár mibenlétéről és változásairól felvázolt modell segítségével. Ezt a modellt — ami természetesen bármikor módosítható — a két említett forráscsoportból kiemelt, reprezentatív értékű jogi szövegek összevetése során alakítottam ki oly módon, hogy a kommunikációs kontextusok és formák hasonlóságait igyekeztem összefoglalni egyrészt egy szinkron tipológiában, másrészt pedig egy diakron — időbeni, hosszú távú — trendben. Nézzük először a tipológiát. Aszerint, hogy a polgári és a büntetőjog milyen specifikus hitelesítő eszközöket foglal magába valamely ügylet lebonyolítása, illetve utólagos bizonyítása céljából, lényegében négy különböző kommunikációs formával találkozhatunk a 16. század elejétől a 18. század végéig, gyakorlatilag mindenfajta bíróság és mindegyik, az általam vizsgált forrásokban megjelenő társadalmi csoport vagy réteg — jobbágyság, városi polgárság, kis- és középnemesség — joghasználatában. Az emberi kommunikációnak mind a két fő szférája — úgy a verbális, mint a non-verbális mód — szerepel a hitelesítésben, s ezeken belül még két-két további forma is testet ölt. Ami a verbalitás módját illeti, ezen belül mind írásbeli, mind pedig szóbeli formák betölthetnek jogi, hitelesítő funkciót. Az utóbbi formát a korszak jogásznyelve ún. „emberi bizonyságnak," testimonium humánumnak nevezi, a történész pedig a maga részéről az oralitás pár excellence képviselőjét és eszközét láthatja benne. Meglepően széles azon jogi ügyletek köre, amelyek a vizsgált korszakon végig — egyes esetekben még a 18. század vége felé is, és, legalábbis Szeged város levéltárának a tanúsága szerint, még szabad királyi városokban is — megengedik a mindenfajta írásbeliséget nélkülöző, pusztán orális hitelesítés és bizonyítás lehetőségét. Mint a bemutatandó példák bizonyítják, javakat eladni 12 A magyarországi boszorkányperek jelentősebb forráskiadásai: KOMÁROMY Andor (szerk.): Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Bp., 1910. SCHRAM Ferenc (szerk.): Magyarországi boszorkányperek (1529— 1768) III. Bp., 1982. UŐ.: Magyarországi boszorkányperek (1529—1768) I—II. Bp., 1983. KLANICZAY Gábor—KRISTÓF Ildikó—POCS Éva (szerk.): Magyarországi boszorkányperek. Kisebb forráskiadványok gyűjteménye I—II. Bp., 1989. BESSENYEI József (szerk.): A magyarországi boszorkányság forrásai I. Bp., 1997. II. Bp., é. n. (2000). REIZNER János: Szeged története IV. Szeged, 1900. SUGÁR István (szerk.): Bűbájosok, ördöngősök, boszorkányok Heves és Külső-Szolnok vármegyékben. Bp., 1987. i! VARGA Endre (szerk.): Úriszék. XVI—XVIII. századi perszövegek. Bp., 1958. KRISTÓF Ildikó: „Rendeld el házadat, mert meghalsz." A végrendeletkészítés normái és formái a 16-17. századi magyarországi falvakban és mezővárosokban. In: Démonikus és szakrális világok határán. Mentalitástörténeti tanulmányok Pécs Éva 60. születésnapjára. (Szerk. Benedek Katalin és Csonka-Takács Eszter). Bp., 1999. 521—556. 14 Kutatásaimat az Országos Tudományos Kutatási Alap által finanszírozott F 023078 számú, „Falusi és városi kommunikációs módok történeti antropológiája a kora újkori. Magyarországon” témájú pályázat keretei között végeztem. Ezúton is szeretném megköszönni az 1997-2000 közötti időszakra nyújtott támogatásukat. — A Csongrád Megyei Levéltár, Szeged város Levéltára (a továbbiakban CsmL, SzL) 18. századi büntető- és polgári peres iratanyagának megfelelő eseteire a jelen dolgozatban rendszerint csak kivonatos formában fogok hivatkozni, tekintettel arra, hogy feldolgozásukat éppen most végzem, s az egyes kommunikációtörténetileg tanulságos pereket inkább részletes egyedi esettanulmányok, illetve „mikrotörténetek” formájában szeretném a közeljövőben bemutatni. Az első mikrotörténeti feldolgozásom A gulyások, a szentek ás a bor. Egy 18. század végi istenkáromlás,,sűrű" története címmel a Népi kultúra-Népi társadalom, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének Évkönyve legújabb számában fog megjelenni, a következőt pedig a 2001. áprilisában Budapesten megrendezésre kerülő SIEF-konferencián fogom bemutatni The Leiters of the Red-Haired Lawyer. Power, Communica- tion and Identity in an 18*-Century Hungárián City címmel. 8 Acta Papensia II (2002) 1-2.
