Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: írásbeliség és végrendelkezési gyakorlat Győrben a XVII. században
Műhely pecsét nincs, a testamentumkönyvben lévő változat alatt viszont a bemásoló személy megjegyezte, hogy a testamentum 3 pecséttel van megerősítve és „bemásolta” a káptalan latin nyelvű megerősítését is.44 Az érdekes példákat még szaporíthatnánk; de talán az elmondottak is bizonyítják, hogy a 17. századi Győrben a végrendelkezési gyakorlat már erősen az írásbeliséghez kötődött. A folyamat pontosabb vizsgálata további kutatások feladata lesz; itt és most nézzük a testamentumok jelen témánkkal kapcsolatos konkrét adalékait. A VÉGRENDELETEK TARTALMA ÉS AZ ÍRÁSBELISÉG A forrásainkban előforduló, írásbeliséggel kapcsolatos adatokat három csoportba rendezve kíséreljük meg az alábbiakban bemutatni: • milyen adatok tanúskodnak az írásbeliség szerepéről? • milyen konkrét rendeléseket tesznek a testálok ezzel kapcsolatosan? • végül: az aláírások vizsgálata alapján milyen képet kapunk a város lakosságának írni tudásáról? A testamentumokban viszonylag gyakran találunk más írásos forrásra történő utalásokat. A legtöbben azt említik, hogy valamiről — többnyire adóságaikról vagy kintlevőségeikről — „registrom” vagy „lajstrom” készült. Megemlítendő azonban, hogy míg egyesek elegendőnek tartják a registrom létére való hivatkozást, addig mások a hivatkozás mellett ragaszkodnak az ott nyilvántartott ügyleteknek a végrendeletben való ismételt felsorolásához — talán a nagyobb biztonság kedvéért? Néha a két megoldást vegyesen alkalmazzák: Szeöch Benedek győri bíró pl. 1610- ben kelt testamentumában több konkrét ügylet felsorolása után utal arra, hogy amit a céhben aprónként adtak, az registromban meg vagyon írva és maguk is jól tudják a mesterek, hogy mit adtak.45 Még érdekesebb e szempontból Czentner Farkas 1642- ben kelt rendelése, aki 27 ügylet pontos leírása után jegyzi meg: „Az teob Adósságok az kik uannak, ky teczenek az Laistromokbol”.46 Néhány forrásunkban egyszerre több hasznosítható adat is található; közülük a Fonszantt János özvegyeként testáló Fekete Katalin asszonyt idézzük: ő egyrészt azt írja, hogy ami adósságaik „egyutis masutis kin vadnak azok kiknél es hol uadnak az Laistrombol ki teczenek”, másrészt arról intézkedik, hogy legelsőben is a bécsi creditoroknak adassák meg az övék „az Aufczugoknak continentiaia” szerint, megjegyezve: vannak ezek között „oly Aufczugokis az kik contentalua vadnak, de az Subscriptio ninczen raitok”.47 A két megoldás érdekes kombinációja található Egerszegi Györgynél: ő 1648-ban több más mellett azt írja, hogy egy Kajáron lakozó Thakacz nevű, „kinek körösztneve az Registromban vagyon”, adós neki dolmány és nadrág árában tíz forinttal.48 Végül 44 GYVL, Végrend. 14. sz. Ül. GYML, GYKHL, VK 1. köt. 72.; az utóbbi közölve: HORVÁTH József 1995. 50., 23. sz. 45 HORVÁTH József 1995. 39. 46 HORVÁTH József 1996.86. 47 HORVÁTH József 1996.145. 48 HORVÁTH József 1996. 149. 88 ActaPapensiaII. (2002) 1-2.
