Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Horváth József: írásbeliség és végrendelkezési gyakorlat Győrben a XVII. században
Műhely mely a város egyre erősödő önállósodási törekvésével ill. az ebből adódó, mind gyakoribbá váló konfliktusokkal lehet összefüggésben. Ez utóbbiak részletezésétől eltekintve itt csupán az első jelentős összetűzésre utalok, mely jelen témánk szempontjából is fontos tanulságokkal szolgál. 1648-ban a káptalan pert indított Szakony János győri főbíró ellen, mivel vezetésével a városi tanács és a polgárság megtagadta a földesúri szolgáltatások teljesítését.26 A megtagadott szolgáltatások között szerepelt a végrendeletek káptalani bemutatása is. Az eljárás során 49 tanút hallgattak ki, akiknek 24 kérdésre kellett válaszolniuk.27 Közülük a 14. a következőképpen hangzik: „Tudgyaké, láttáké, hallottaké, hogy minden rendbeli Testamen tomokat itt Győröt az Nemes Káptalannak pro confirmatione producaltanak, es hogy az mellyet nem confirmalt volna az Kaptalan, Törvénybenis helytelen volt az. Es most ki akarattyabul vagyon hogy nem akarjak producalni?” Erre a kérdésre a 49 tanú közül 37 adott érdemleges választ; vallomásaikból árnyaltabb képet kapunk a végrendeletek megerősítése körüli konfliktusokról, az azokban érintettek társadalmi megoszlásáról is. A 17. századi győri végrendeleteket különösen értékessé teszi, hogy azoknak közel kilenctizedé magyar nyelven maradt ránk: mindössze 68 német, 40 latin és 1 olasz nyelvű testamentumra bukkantunk eddig a 882 magyar mellett. Ez a tény viszont izgalmas kérdést vet fel a végrendelkezési gyakorlatot illetően; nevezetesen: milyen nyelven és hogyan, milyen körülmények között tették utolsó rendelésüket a városban élő idegenek? A végrendeletnek a testáló által értett nyelven kellett készülnie, hogy az ne tartalmazzon „csalafintaságot”; aligha tételezhető fel viszont az itt élő idegenek nagyobb részéről, hogy ilyen szinten értette és használta a magyar nyelvet. Több adat is arra utal, hogy az idegenek egy része anyanyelvén testált és rendeléseit a tanúk fordították magyarra; néhányszor mind magyarul, mind németül ránk maradt a végrendelet: de több olyan eset is akad, amikor a német nyelvű testamentumlevélnek csak magyar fordítása került bemásolásra. A Győrött katonáskodó Mathes Tennerl 1626-ban kelt utolsó rendelését pl. magyarul és németül egyaránt megőrizte a testamentumkönyv;28 Balthauser Prukner újvárosi vendégfogadós 1621-ben készített végrendeletét viszont — mely a testamentumlevélen mindkét nyelven olvasható29 — csak magyarul másolták be a végrendeletek könyvébe;30 és rátaláltunk a városi protocollumban is31 — ugyancsak magyarul. Más esetekben az anyanyelvű változat nem maradt fenn, csupán utalást találunk rá: Sebastian Hoffer 1640-ben tett végrendeletének — melyet talán a tanúként jelen lévő Balthauser Fischer „Pau Schreiber” foglalt írásba — végén pl. azt olvashatjuk a káptalan meg“GECSÉNYI Lajos 1986. 109. 11 A per teljes jegyzőkönyvét ld. Győr Megyei Jogú Város Levéltárában (a továbbiakban: GYVL) a „Győr Város Levéltára. A város magánokiratai 449.” jelzet alatt. Az iratra Gecsényi Lajos hívta fel figyelmemet; segítségét ezúton is köszönöm! 28 Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára (a továbbiakban: GYML), Győri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára (a továbbiakban: GYKHL), Végrendeletek Könyve (a továbbiakban: VK) 1. köt. 232-234. ill. 236-241.; magyar változatát közli: HORVÁTH József 1995. 114-115. 29 GYVL, „Győr Város Tanácsának Iratai. Végrendeletek” (a továbbiakban: Végrend.) 47. sz. 30 GYML, GYKHL, VK 1. köt. 141-142. 31 GYVL, Protocollum ab Anno 1600, 80-82. Acta Papensia 11. (2002) 1-2. 85
