Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Varga J. János: Batthyány I. Ádám és az írásbeliség
Műhely VARGA I.IÁHOS Batthyány I. Ádám és az írásbeliség (A Batthyány uradahnak tisztviselőire vonatkozó fontosabb irattípusok) A BATTHYÁNY-CSALÁD a 16-17. században jelentős birtokegyüttessel rendelkezett a Dunántúl nyugati és középső területén. A korszerűen igazgatott uradalmak (a dobra-rakicsányi, a németűjvári, a rohonc-szalonaki, a körmendi) színvonalas adminisztrációját Batthyány I. Ádám 1633-1634-ben teremtette meg, és rendszere haláláig (1659) működött. A célszerű ügyvitelnek és a családi levéltár gondos kezelésének köszönhetően rendkívül gazdag, informatív forrásegyüttes maradt fenn a jószágkormányzatról és a határmenti védelmet ellátó katonai alakulatokról az egykori körmendi — ma a Magyar Országos Levéltárban őrzött — archívumban. Az uradalom gazdasági tisztségviselőinek élén a tiszttartó (provisor) állt. Többnyire kisnemesi, libertinusi környezetből származott, s miután jól-rosszul elsajátította a latinos műveltség elemeit valamelyik dunántúli városi iskolában, a főúri udvar és a nagybirtok világában kereste a felemelkedés útját. A 17. század elejétől mindjobban differenciálódó vár- és allódiumbeli feladatait részletes gazdasági utasítások határozták meg. Közvetlenül ugyan nem irányította a munkavégzést, mert az állatgondozást, a zöldség- és gyümölcstermesztést, a munkaeszközök jó karban tartását a majoros és 10- 15 fizetett alkalmazott látta el, mégis ő felelt tevékenységükért, miként a szántók, a rétek, a legelők, a szőlők és a halastavak állapotáért. A fő munkaerő, a robotoló jobbágy berendelését és a béres félfogadását a falubíróra bízta, vele beszélte meg szombatonként a következő heti feladatokat, és tőle vette át az esedékes úrbért.1 A begyűjtött javak elosztásáról is ő gondoskodott: kisebbik hányadát a majorsági cselédek fizetésére fordíttatta, nagyobbik részét a népes udvartartás és a földesúri magánkatonaság tagjainak osztatta szét, a felesleget értékesíttette a piacon. Szerteágazó feladatainak ellátásában az ugyancsak instrukcióval ellátott kisnemesi, esetleg jobbágysorból felemelkedett gazdatiszt (officiales) segítette egy sor öko- nomussal. Közülük a sáfár nemcsak a várbeli élelmiszerkészletre, a kamra és a konyha javaira ügyelt, hanem az uradalom kisebbik egységét, a tartományt is irányította.1 2 Szűkebb hatáskörrel rendelkezett a gabonafélék kezelője, a kasznár és a borok, pincék felügyelője, a kulcsár, bár az utóbbi részére készült utasítások olykor élelmezési feladatokról is szóltak. Az egyik hangsúlyozza, hogy „a házuknál lakó uraimat (ti. a Batthyány magánkatonaság tagjait) mikor hívatjuk, ...reá köll vigyázni a kulcsárnak, 1 ZIMÁNY1 1968. 35., 49., 78., 82. 2 Z1 MÁNYI 1968. 32. Acta Papensia II. (2002) 1-2. 61
