Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy XVII. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében
Műhely felvett pere is, amelyben a felperes (Szabó Bálint) Furkó János végrendeletére hivatkozva követelte a túlélő örökösön a fenti forrásban rögzített adósságát. A felperest — minthogy a végrendeletet maga bemutatni érthető módon nem tudta — keresetére történő eskütételre szólította fel a magisztrátus.33 Természetes, a perek egy fölöttébb jelentős részében sem tanú, sem bizonyító irat nem állt a felperes rendelkezésére. Ilyenkor az egyik gyakorlatot Szabó Mátyás, Eötvös György özvegye, Zsófia asszony elleni pere ilusztrálhatja. A felperes 4 ft-ot kölcsönzött egy tótországi szabónak, hogy az alperes férje új dolmányt vehessen. De minthogy követelését semmivel sem tudta bizonyítani — miképpen a másik peres fél sem tudta magát érdemben védelmezni —, a magisztrátus 15-öd napon belüli eskütételre kötelezte Szabót. Ha ezt nem tenné meg, úgy elesik keresetétől.36 b. ) Pozsony vármegye egy jelentős kereskedelmi szereppel rendelkező csallóközi mezővárosából, Somorjáról, Gerencsér Péter és Kovács Benedek 1607 novemberében Mészáros Miklóst és az ő szolgálóját, valamint Mészáros Jánost fogták perbe. A felperes fél előadása szerint ők az alperesek Sorokról fölhajtott marháit megvették, azok árát kifizették, és már utánuk a szombathelyi vámot is megfizetve Somorjára indultak, amikor az eladó alperesek Söpténél rájuk támadva a jószágokat tőlük visszavették. Az alperes fél védekezésében a hangsúlyt a somorjaiak fizetésképtelenségére helyezte, kijelentve: ők „levelet” ígértek a jószágokról, de azt nem adták meg, ezért — hogy nagyobb kárt ne szenvedjenek — kénytelenek voltak tőlük a jószágokat visszavenni. De ezen érvelésüket a tanúbizonyjtással is felkészült somorjaiak megsemmisítették. Ugyanis a tanúként fellépő Kis András somorjai polgár kijelentette: Somorján az ő házánál ütötték nyélbe az adás-vételt. Akkor kölcsönösen mindkét fél a maga részéről „levelet” is adott, az üzletre az áldomást is megitták. Ugyanezt más tanú is megerősítette — minthogy egy tanú nem tanú.3? c. ) 1609 decemberében Szabó Péter özvegye egy nemzedékkel korábbi ügyben indított zálogolásból származó adóssági pert Szele Mihály ellen; rajta Lovas Gáspár javait kereste. A még Sziget(vár) elveszése utáni (1566) időre visszanyúló ügyben az alperes határozottan követelte: a felperes bizonyítson zálogoslevéllel, anélkül zálogot nem lehet keresni. Bár a magisztrátus határozottan elutasította, hogy a zálogolás bizonyításának csak ez az egy módja lenne, az asszony az alperes által megkövetelt záloglevelet be tudta mutatni. Kevés eddig ismert esetben fordult elő, hogy az egyik peres fél a bemutatott iratot hamisnak mondotta. Ebben az esetben Szele szerint ez fordult elő, ugyanis Lovas az irat kiállításánál korábban halálozott el. A magisztrátus — minthogy ez saját pecsétjével ellátott hiteles városi irat volt — a kiállítás helye, a megerősítés módja alapján egyértelműen vitathatatlan hitelességűnek mondta ki az okmányt.38 Hasonlóképpen városi kiadmánnyal történt bizonyítás egy másik zálogJí SzhR I. Nr. 20. (1606. jún. 2.) Szabó peréhez hasonló Sennyei Gáspár jáki jobbágyának, Kis Lukácsnak Kádas Katalin elleni pere is, aki szerint az asszony férje 12 ft-tal adósa maradt és ennek megadását végrendeletében rögzítette. SzhR I. Nr. 28. (1606. jún. 30.) “SzhR II. Nr. 558. (1610. okt. 8.) 17 SzhR I. Nr. 144. (1607. nov. 13.) “ SzhR I. Nr. 465. (1609. dec. 27.) Acta Papensia II (2002) 1-2. 49
