Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy XVII. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében
Műhely pecsétje, ami nélkül az összes „nemzetségiévé!" érvénytelen. E tényt csak felerősíti az eskü elmaradása, ugyanis Ztojkovics az állításakor nem tett esküt.29 Ezek után joggal merülhet fel a kérdés: a szombathelyi lakosok hol tarthatták a bizonyítás során bemutatott különféle típusú-eredetű jogbiztosító irataikat? Az egykori városbíró — pl. 1598/1599., 1604. esztendőkben —, Bandi Ferenc hagyatékát érintő, hosszan elnyúló örökségi perek egyikében, a Pap János, Tallián János felperesek Sellyey János deák és Mészáros János alperesek ellen indított keresetében a felperes fél allegatiojában külön kiemelte, Bandi Ferenc 1606 böjtjében elhunyt özvegye, Katalin asszony ládáját a fent megnevezett János deák Sárvárra vitte és ott Mészáros Jánosnál helyezte el. Ebben a ládában voltak a végrendeletek, a szőlő-örökségről szóló felvalló és birtoklevelek, továbbá az ón és ezüst tárgyak, mindenképpeni visszaadásukat követelik. Az alperes fél késznek magát késznek nyilvánította az okiratok visszaadására, de jelezte: 9 óntálon kívül — amit hasonlóképpen visszaad — más a ládában nem volt.30 Engedtessék meg, hogy egy forrástípusról, a bizonyító iratként az örökségi perben leggyakrabban használt végrendeletről speciális vonatkozások miatt egy kis kitérő tétessen, ami Szombathely mezőváros ma ismert történeti levéltárát tekintve több szempontból is fölöttébb elgondolkodtató. A városi iratok külön kezelt végrendeleti gyűjteménye Beretvás Mihály — Ambrus deák, városi jegyző által írott — 1616. évi testamentumával kezdődik, míg a jegyzőkönyvekből ismert több korábbi is. Így Tóth Balázs özvegye, Magyar Mihály felesége, Katalin asszony 1608. június 5-én protokollumba másolt végakarata, vagy Pordán György 1614. április 24-én jegyzőkönyvezett testamentuma.31 Tehát: az örökségi perekben hivatkozott, a perjegyzőkönyvek szerint bizonyításként bemutatott viszonylag nagyszámú, mára már elpusztult — esetleg kisebb részben még lappangó — 16. század végén, 17. század elején keletkezett végrendelet egyértelműen más dimenzióba helyezi a mezővárosi polgárság viszonyát az írásos kultúrához, ez eddig ismerteknél, vagy leképzetteknél jobban felértékeli az írásbeli kultúra és kommunikáció, az írott dokumentumok jelentőségének felismerését a vidéki polgárok életvitelében, jogszemléletében, függetlenül attól, hogy azok rendelkeztek-e a betűvetés és olvasás ismeretével, avagy sem, hisz erről a vizsgált források nem adnak információt. A végrendeletek hitelesítése kapcsán a XVII. század elején, eredetiben fennmaradt szombathelyi testamentumok egy másik — ez idáig a helyi kutatásokban fel sem merült — jelenségre is rámutatnak. Ez városi hatóság által is elismert és a bizonyítások során is elfogadott magánhitelűség szimbóluma; a polgári pecsét használata. A magyarországi szfragisztika kevéssé foglalkozott polgári címeres pecsétekkel. Mind országosan, mind a tágabb térséget tekintve alapvetőek Tompos Ernő közép- és kora újkori soproni kutatásai. A jeles heraldikus a XVIII. századi soproni polgári címeres pecsétek elemzésekor a városi levéltár Testamenta állagát használta fel. A 643 végwSzhRI. Nr. 105. (1607. jún. 26.) "SzHRI.Nr. 37. (1606. aug. 25.) 11 Beretvás végrendelete: VaML Szvit. V. 102.e. Testamenta, Fase. C. No. 203., Katalin asszony végrendeletét közölte: SzhR. I. Nr. 236., SzKR II. Nr. 908. Acta Papensia II (2002) 1-2. 47
