Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)

1-2. szám - Műhely - Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy XVII. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében

Műhely

kiadmányokról, vagy korábban jegyzőkönyvezett felvallásokról a peres felek valamelyikének hivatalos másolatok kiadása. Az alábbi táblázatban a vizsgált időszakban tárgyalt — és jelenleg ismert — örökségi perek és az azokban bizonyítóeszközként használt iratok arányát kívánjak érzékeltetni. A nyolc év összesített eredménye egyértelműen az írásbeli bizonyítékok meglétét, de ugyanakkor még szerény számát mutatja. A későbbi, részletesebb elemzés e rövid időszakon belül nem csak a különbözőségekre, hanem finom, a fennmaradt különkezelt iratanyagból nem tükröződő iratta- ni-társadalomtörténeti részletekre is felhívja a figyelmet.

1. sz. táblázat

Örökségi perek a szombathelyi magisztrátus (törvényszék) előtt, 1606-1614

Év

Örökségi per (eset)

írásbeli dokumentummal történő bizonyítás (eset)

1606

2

2

1607

11

3

1608

2

—

1609

17

—

1610

2

1

1611

2

1

1612

3

1

1613

3

2

1614

7

4

1606—1614 közötti — eddig számbavett — mintegy 49 örökségi perből 14 esetben (28,5 %) iratokkal; végakarattal, osztálylevéllel, illetve más, konkrétan meg nem nevezett irattípusokkal bizonyítottak. A bemutatott, majd a magisztrátus által megvizsgált és elfogadott iratok alapján vitték végbe a vagyonosztást is. így Szabó Benedek árvái és az özvegy közötti 1613. évi vagyonmegosztást 4 db, „A—D” jelű irat alapján hajtották végre.20 De ahogy ezen elhúzódó per egy korábbi meghagyásából ismert: összesen 11 db irat állt az ítélkező bírák rendelkezésére, amelyeket abc „rendbe szedve”, azaz megjelölve, átmenetileg az egyik városi esküdtnél, Kecskés István deáknál helyeztek el.21 Az örökségi perekben a magisztrátus előtt szereplő iratok kiállításának helyére csak olykor-olykor történik utalás.

Az eddigi ismeretek alapján e szűk időszak bizonyítási gyakorlatát sem lehet teljességgel egységesnek nevezni. 1606-1609 közötti örökségi perekben a bizonyítás során egyértelműen a tanúkkal történő bizonyítás dominál, illetve a perben írásos bizonyíték, vagy magánjogi írásos forrás említetlenül hagyása a jellemző. Ugyanakkor egyes elhúzódó, az átlagosnál fontosabb örökségi pereket több típusú írásos bizonyíték bemutatása jellemez (pl. végrendelet, genealógia). 1610-től nagyobb arányban talál20 SzhRII. Nr. 763. (1613. jún. 24.)

21 SzhRII. Nr. 709. (1613. jan. 24.)

44

Acta Papensia II (2002) 1-2.