Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy XVII. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében
Műhely Csupán az összevetés kedvéért jelezzük; az 1543-ban elfoglalt, a belváros mellett még három külvárosból álló Pécsen, a mohácsi szandzsák 1546. évi deftere alapján 10 utcában 21 deák lakott, ami az 550 háztartás 3,8 %-át jelentette. Egy generációval később, az 1579. évi pécsi szandzsák-összeírásban az etnikai, társadalmi szerkezetében, lakóhelyi szegregációjában erősen átalakult helyi társadalomnak még mindig 2,45 %-át — a 204 háztartásból 5 háztartást — tettek ki a deákok.1'' Az urbanizációs léptékeiben más kategóriájú városban az 1546. évi 3,8 %-os szintet nyugodtan magasnak mondhatjuk. A város hanyatlásának időszakában pedig közel a szombathelyivei egyező urbáriumban regisztrált világi értelmiség lakott ott. Kiterjedt körű hasonló vizsgálatok nélkül felelőtlenség lenne túlzott következtetések levonása, azért csak óvatos — a későbbi kutatások során bebizonyításra váró — gondolatfelvetésként kerülhet elő a kérdés: lehetséges, hogy a szombathelyi urbárium alapján regisztrált világi értelmiségi arány egy mezővárosi középértéknek felelhetett meg? Ugyanakkor a mezőváros térségi felértékelődése, az írásbeliség különböző fórumainak egy településen történő jelenléte (vármegyei székhely, hiteleshely, mezővárosi, uradalmi adminisztráció) — modem szóhasználattal élve — vitathatatlanul egy lokális értelmiségi piacot teremtett.1"’ Mindezeket követően azt határozottan ki kell jelenteni, hogy a fenti adatok az írástudás városi társadalomban történő elterjedésének szempontjából csak szerény részinformációkkal szolgálnak, hisz az urbáriumok a hivatásos írástudók (értelmiség) csak egy csoportját regisztrálják, az alfabetizáció lokális társadalmon belüli nagyságának vizsgálatára e forrástípus nem megfelelő. A világiak körében az írástudás háztartásokra vetített elterjedése a fenti aránynak akár többszöröse is lehetett, hisz az urbáriumok névjegyzékeiben találkozhatunk a püspöki uradalom, a vár tiszttartóival, illetve több olyan tekintélyes polgárral, vagy városban lakó nemessel akinek kézírása más forrásból ismert. A XVII. század eleji Szombathely mezőváros magisztrátusa, ítélőszéke előtt a különböző polgári peres ügyekben is az esetek döntő többségében jól felkészült ügyvédek képviselték a peres feleket. E személyek 1604-1605 során oly' országosan ismertté vált, vagy a térségben tisztes közigazgatási karriert befutott személyek voltak, mint a kor egyik legnagyobb jogtudósa, a Négyeskönyv szerzője, a Magyar Kamara tanácsosa Kitonich János, vagy balogfalvi Siey János, aki 1619 szeptemberében, illetve az 1622., 1625. évi soproni országgyűléseken Győr vármegye egyik követe volt, 1623—1625 között Győr vármegye alispáni hivatalát viselte. Míg ők ketten szombat- helyi tevékenységük során egyértelműen a győri püspök familiárisi körébe tartoztak, addig a völcseji (Sopron vm.) taxalista kisnemest Szepsy (Zepsy/Sepsy) Jánost — a vizsgált időszakban — a Nádasdy családhoz fűzték szervitori, familiárisi kötelékek. O a Bethlen „éra” nyújtotta politikai karrier-lehetőség folytán 1624-ben a Szepesi Ka- 14 15 14 Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből. Főszerk.: MARFI Attila, Pécs, 1996. 67— 69., 78—79. p. A vonatkozó rész Vass Előd munkája.) 15 Erről ld.: KÓTA 2000. 42 Acta Papensia II (2002) 1-2.
