Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Szemle - Várostörténet és közműveltség. Helytörténeti írások a régi pápai sajtóból
Szemle „kapcsolatáról” ír, „Pápa város fegyveres polgársága" című cikkében a céhes iparosok ünnepeit és hétköznapjait mutatja be. De nem lesz „hűtlen” az immár „múlt századdá” lett 19. századhoz sem: több részes cikkben örökíti meg pl. Bo- csor István kollégiumi professzor emlékét, ízelítőt ad a bakterok munkájából és „mondókéiból”, de adalékkal szolgál a „Söprik a pápai utcát" kezdetű közismert katonadal keletkezéstörténetéhez is. Kis Ernő életének utolsó évtizedét egy hosszabb terjedelmű munka, valamint egy csokorra való rövidebb írás képviseli a kötetben. Magam az előbbire szeretném felhívni a Tisztelt Olvasó figyelmét: a „Pápa város történelmi naptára" ugyanis egy egészen egyedi alkotás! Ebben az összeállításban — mely eredetileg a Pápai Hírlap 1921. évi számaiban folytatásokban látott napvilágot — a szerző arra tett kísérletet, hogy a város múltjának addig felkutatott, konkrét dátumhoz köthető eseményeit az év rendje szerint hozza össze. Vállalkozása mindenképpen figyelemre méltó és ma is hasznosítható — pl. évfordulók megünneplésének tervezésekor; ugyanakkor érdemes figyelnünk arra is, hogy mely időszakok, ill. milyen típusú események vannak jelentősebb számban képviselve ebben a speciális naptárban. (Érdekességképpen csupán azt emelem itt és most ki, hogy 1919 eseményei már ott vannak — vagyis Kis Ernő figyelmét a közelmúlt történései sem kerülték el, ami mindenképpen dicséretére válik munkájának.) A kötet második blokkját Jankó László hét írása képviseli, melyek több szempontból is eltérnek a fentebb ismeretettektől. „Első ránézésre” feltűnhet, hogy ezek nagyobb terjedelműek; a címeket átfutva pedig az is világossá válhat, hogy mindegyik dolgozat a 18. századi Pápa múltjával foglalkozik, annak egy-egy kisebb szeletét tárja fel. A részletesebb tanulmányozás után viszont már azt is el kell ismernünk: egy széles látókörű, alapos felkészültségű helytörténész komoly kutatómunkán alapuló tanulmányai kerültek be az értékes válogatásba! Ha végigolvassuk pl. a pápai pálos templom kriptájáról szóló írást, a város egykori lakóinak tucatjaival találkozhatunk, akiknek nevét Jankó Lászlónak még sikerült lemásolnia a koporsókról — esetenként rangjukkal, életkorukkal, vagy más hasznos adatokkal együtt. Az itt szerzett ismereteket azután később maga a szerző is felhasználta újabb tanulmányaiban, hiszen a kriptában nyugvók a 18. századi Pápa lakóiként háztulajdonosként, vagy éppen tisztségviselőként is szerepelhetnek. Jankó László itt újraközölt dolgozatai tematikailag is több szálon összefüggenek. Erre maga a szerző is utalt, amikor „Adalékok a XVIII. századi Pápa városáról" címmel indított több részes sorozatot. Ebben olyan részterületeket dolgozott fel, mint a városi tisztségek és a városi privilégiumok, Pápa város utcái és házai, valamint a városi jövedelmek és kiadások. Tette ezt komoly forrásismeret és alapos szakirodalmi tájékozottság alapján, a pápai levéltári források mellett más városok anyagára is kiterjedően. Ez utóbbit illusztrálandó csupán egyetlen példát emelnék ki: amikor a városi esküdtek díjazásával kapcsolatosan Pápán nem talál adatot, Győr városának 1640. évi statútumát hasznosítja analógiaképpen — ez egyértelműen bizonyítja, hogy tudatosan végzett másutt is ilyen irányú kutatásokat. A forrásközlések harmadik fejezetét Molnár István írásai alkotják: ez az előb278 Acta Papensia II (2002) 3-4.