Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Sz. Kristóf Ildikó: A számoktól a (jogi) szövegekig: alfabétizációtörténet, olvasástörténet vagy kommunikációtörténet
Műuhi.y említett francia olvasástörténeti iskola egyik központi tételének a segítségével vélem értelmezhetőnek: az írással és az olvasással kapcsolatos limitált képességekre épülő, társadalmi csoportoktól /ügyetlenül létezett korlátozott íráshasználat kulturális gyakorlata az, amit formulánk végső soron kifejez57. Amennyiben pedig a jogi hitelesítés vagylagos formája (s a bennefoglalt szóbeliséggel együtt nagy valószínűséggel maguk a non-verbális fonnák is) több évszázadon át jelenlévőnek, a kora újkori jogi kommunikáció rendszere szerves részének mutatkozik —márpedig annak mutatkozik —, talán megengedhető, hogy a kommunikációhasználat sűni módját a rendszer „strukturális állandójának” tekintsük. Hogy az akár írott, akár szóbeli hitelesítés gyakorlata mennyire elterjedt, megszokott lehetett még a 18. század folyamán is, azt az is jelzi, hogy a formula előfordulása túlmutat a „valós" hétköznapi joggyakorlaton. Megtalálható a magyarországi boszorkány- és demonológiai diskurzusban is, mind a „hivatalos” képzetek, mind pedig a „populáris” hiedelmek szintjén. Tekintettel arra, hogy ezt a kérdést már többször is volt alkalmam tárgyalni52 53, itt csak a legfontosabb vonatkozásait foglalnám össze. Formulánk valamilyen „démoni” formában ott rejtőzik szinte minden megfogalmazásban, amivel papok, jogászok és bírák az ördöggel kötött szövetség „kommunikációs formáját” leírni, értelmezni vagy éppen kideríteni kívánták. Nógrádi püspök például, amikor 1650-ben a paktum lehetséges formáit tárgyalta, ezek között elképzelhetőnek tartott, mint említettem, mind per verbum, mind per scripturam kötött szerződéseket, s a szóbeli paktumot egyáltalán nem tartotta kisebb bűnnek az írottnál54. Benedict Carpzovnak a 17. század végétől használt Praxis criminalis^ explicite is megörökítette a formulát. A De magia című fejezetnek a bíróságok számára összeállított Interrogatorium» egyenesen azt kérdezi (kérdezteti a mindenkori bírákkal) a vádlottól: „An scripto, vel ore tenus sit factum?” azaz, meg kell tudni, írásban vagy szóban paktált-e le a mindenkori vádlott az ördöggel55. Carpzovnál sincs azonban semmilyen utalás arra, hogy a szóbeli paktum enyhébb megítélésben részesült volna, mint az írott. Kommunikációs szempontból sem érdektelen tehát, hogy 18. századi boszorkánypereink bírái hogyan is faggatóztak a paktum után: „Szóvale? Vagy írás képpen történhetett” a szövetség, kérdezgették a vádlottaktól egymástól földrajzilag távol eső helyeken, Kelet- és Nyugat-, Észak- és Dél-Magyarországon egyaránt. Egyes, a 18. század első feléből fennmaradt boszorkányperekben aztán olyan elképzelések is feltűntek — igaz, nagyon csekély számban —, melyek szerint az írott paktum immár tartósabb, szilárdabb szövetséget jelentett a Sátánnal, mint a „csak” szóbeli56. Amennyiben a litterali documento vel humano testimonio formula valóban többet jelentett — ahogyan jómagam vélem — a korabeli jogászzsargon egyik kliséjénél, el kell 52 A középkori írásbeliség funkcionális felfogásáról ld. Franz H. BÄUML: Varieties and Consequences of Medieval Literacy and Illiteracy = Speculum 55 (1980) 237—265. Közel áll ehhez Jack Goody általános antropológiai, ún. korlátozott írásbeliség (restricted literacy) fogalma is, jóllehet, ő inkább társadalmi rétegekre korlátozott íráshasználatban gondolkodott. Jack GOODY: Literacy... különösen: Introduction és The Logic ofWriting... A kora újkori kommunikáció sajátos sokféleségének, nagyfokú variációs lehetőségeinek és önálló kulturális gyakorlat (pralique culturelle) voltának a tézisét megfogalmazta Roger CHARTIER: Les Pratiques de l'écrit... és Culture populaire... 55 Ld. a 9. jegyzetben felsorolt munkáimat. 54 NÓGRÁDI Mátyás: Lelki Próbakő. 176-177. 55 Forma processus... 31. Kiemelés tőlem: Sz. K. I. 56 Ld. KRISTÓF Ildikó: „Istenes könyvek — ördöngös könyvek..." 70. Acta Papensia II (2002) 1-2. 27
