Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Sz. Kristóf Ildikó: A számoktól a (jogi) szövegekig: alfabétizációtörténet, olvasástörténet vagy kommunikációtörténet
Műhely nem fordul elő a támokjogban — ami a maga részéről az írott jogi dokumentumok számos típusát sorolja fel'18 —, s ez arra utalhat, hogy a bizonyítás vagylagos módja sokkal inkább a helyi gyakorlatból eredt, a jogi eljárás szokásszerű elemei közé tartozott. Végül, ugyancsak a Corpus statutorum, továbbá Homoródszentpáli Német Ferenc Werbőczy Tripartituma alapján készített verses compendiuma, valamint Kithonich János eljárásjogi kézikönyvének, a 17. század során többször is kiadott Directio methodicának egyes passzusai arra engednek következtetni, hogy formulánk a megyei nemesi jogszolgáltatás praxisában is többé-kevésbé bevett volt — ha érvénye ott valószínűleg korlátozottabb lehetett is, mint a városok és a falvak (úriszékek) polgárjogi ügyletei esetében49. Feltűnő például, hogy maga is megengedett volt, arra álljon itt két — jóllehet, igen korai — körmendi példa. 1586-ban negyedfél hold föld tulajdonjoga felett folyik pereskedés, amit az alperes megvett a felperesek egyik rokonától, ám amit utóbbiak visszakövetelnek tőle. Az új tulajdonos nem írott szerződéssel, hanem két szóbeli bizonysággal tanúsítja, hogy a földet örökös használatra vette meg, az atyafiaknak tehát semmi keresni valójuk nincsen azon. A szóbeli tanúsítást Körmend bírósága, majd az úriszék is elfogadja, s az új tulajdonost meghagyják birtokában. VARGA Endre: i. m. 219-220. (89. sz.). Három évvel később egy asszonyt perel be az egyik körmendi polgár, mert az — őszerinte — jogtalanul birtokolja a felperes tulajdonát képező, még apjától örökölt rétjét. Az asszony ez esetben sem iratokra, hanem az emberi emlékezetre hagyatkozik, amikor igazát védi. Annak bizonyítására, hogy az ingatlan huszonkét (!) esztendeje őneki történt átadása és felvallása jogszerű volt, s hogy azóta senki sem emelt kifogást tulajdonjoga ellen, szóbeli bizonyságot állít elő, sőt azzal is érvel, hogy minderre „az eskwttekis emlékeznek”. A körmendi bíróság, csakúgy, mint később az úriszék is, elejti az asszony elleni vádat. Uott. 223. (94. sz.) (Kiemelések tőlem: Sz. K. I.) 48 A tárnokjog általam használt kiadása: Articuli ivris Thavemicalis. Nagyszombat, 1694. (RMK II. 1780) Kritikai kiadása: KOVACHICH M. Gy.: Codex authenticus iuris thavemicalis. Buda, 1903. 49 Kithonich János Directio methodicája számtalan, a megyei nemesi igazságszolgáltatásban előforduló irattípust emleget, és sok esetben — így például a nemesi kiváltságok illetve a nemesi birtokokhoz való tulajdonjog bizonyítása esetében — meg is követeli az írásbeli bizonyságok bemutatását. Ugyanakkor azonban arra is utal, hogy ez bizony korántsem mindig történik meg: „A’ Polgári Törvény tudók-is azt tanittyák, hogy a’ Fiscus az Al-Pöröstől a’ levélbeli Igasságot elő-kévánhattya, nem tsak a továbra való hallogatás távoztatására, hanem az ellene mozditando Keresetnek meg-fondálására-is, és azt bé-vött dolognak tartyák [... ] Innét vagyon, hogy mi köztünk-is az ítélő-mester minden féle levél'béli Igazságokat elő'szokott kérni azoktul, akik afféle magva-szakait Jószágokéit bírnak: Jóllehet némelly nem igyenes szokásból (meüynek nem kellene meg-engetletni) nem szokták előhozni.” KITHONICH János: Directio methodica... 18-19. Lássunk néhány konkrét példát, melyekben formulánk explicite is megjelenik. Megtalálható például a személyazonosság (nemzetség) és jó hírnév tanúsításának a módját tárgyaló számos cikkelyben. Az ingessio („mások keresetibe — a végső sententia előtt — való béállás”) esetében „a’ Nemzetségnek bizonyítása szintén úgy kívántatik [...] Emberi bizonságmind azon-által fellyebb 60 esztendőnél nem vétettetik-bé.” Latin szövegének figyelemre méltó részlete így szól: „in hac quoque Genealogiae probatio (quae interdum etiam humano testimonio fieri solet)” Uott. 227 (Caput VII, Quaestio XIX). A nemzetségtanúsítás módja a következő: ,,a’ Fel-pereshez való rokonságát és At- yafiúságát meg kell bizonyítani levél-béli bizonságokkal [ _] az az; akar ki nevére költ, minden-féle levelekk el, még Prókátor levéllel-Ls, ha hatvan esztendő előtt költ [... J meg-fogyatkozván penig levá-béli bizonságiban, emberi Tanúkkal-is bizonyíthat 60. esztendeig, de nem fellyeb [... J A’ nemzetséget ágról ágra rendel, levéllel avagy emberi Tanúkkal, a mint fellyebb mondám, kel meg bizonyítani.” Uott. 228 (Caput VII, Quaestio XXI). Formulánk a „rút hírnév” (infamia) kivizsgálásának az ügyével kapcsolatban is ott van. Szükséges, hogy „élő avagy levél-béli elégedendő Tanuk által azon helyen reá bizonyodgyék” a vád, míg a latin szöveg annak legteljesebb megfogalmazását adja: „si tamen contra ipsum statim & in continenti literali documento, vel humano testimoiúo sufficientibus, probata fuerit.” Uott. 210 (Caput VI, Questio XIX). Ugyanebben a kontextusban említi a formulát a XXX. questio is: „elég, ha edgy Törvény napon, levélbéli, avagy élő bizonyokkal Tanúját igaz Nemesnek s jó hir név-bélinek bizonyitándgya,” vagyis „literali fulcimento, aut alio probabili documento, sufficienti scilicet humano testimonio comprobare, ipsum verum Nobilem & honestae conditionis hominem esse.” Uott. 211. A vármegyei statútumok közül a következőket lehet említeni. Trencsén megye 1598-ban hozott statútuma elhajtott marhák ügyében, vagyis tulajdonjog tanúsításának a kérdésében rendelkezik. Acta Papensia II (2002) 1-2. 25
