Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: Egy ősnyomtatvány kéziratoldala (Missale Strigoniense, 1486)
Forrásközlés MEZEI ZSOLT Egy ősnyomtatvány kéziratoldala (Missale Strigoníense, 1486) KÖNYVNYOMTATÁS ELTERJEDÉSÉBEN nagy szerepet játszottak az egyházi, liturgikus használatra szánt művek. Az első nyomdászmesterek hamar felismerték az egyházi megrendelők és megrendelések jelentőségét. Bár sajátos műfajú (missale, breviarium, graduale, antiphonale stb.) dokumentumok kiadásáról van szó, mégis, ezek számottevően hozzájárultak a nyomdatechnika elterjedéséhez. Az első teljes misekönyvet 1474-hcn nyomtatták ki: ettől kezdve mind sűrűbben találkozunk különböző kiadásokkal, amelyek betűtípusaikkal, illuminációikkal még a kéziratos könyvet, a kódexet igyekeztek utánozni. A XV. század második felében a liturgia végzéséhez szükséges szerkönyvekkel a magyar papság is jól el lehetett látva, hiszen már az 1279-ben tartott budai zsinat előírta, hogy minden papnak legyen misszáléja. Az 1480-as Missale Ultra- montanorum nyitotta meg a magyar használatra szánt szerkönyvek sorát, és ettől kezdve folyamatos a különböző típusú, liturgikus használatra szánt könyvek kiadása.1 Hermann Egyed egyháztörténetében2 olvashatjuk, hogy pl. „Kőszegen rendkívül gazdag volt a liturgikus könyvek sorozata: kilenc pergamenre írt és öt papírra nyomtatott missale mellett egy pergamenre írt és egy nyomtatott psalterium, két pergamen graduale, két pergamen és egy papír antiphonale, egy nagy pergamen ordinarium és egy nyomtatott teljes szent- írás a liturgikus könyvek készlete." Európai viszonylatban a XV-XVI. században Magyarország a nyomtatott liturgikus könyvek kiadását tekintve igen előkelő helyet foglalt el: 1484-1518 között az esztergomi misszálé tizennégy, az esztergomi breviárium 1480-1558 között tizenhárom kiadást ért meg. Nagyjából fél évszázad alatt körülbelül félszáz liturgikus könyv készült az akkori legkiválóbb könyvnyomtatók műhelyében a magyar egyházmegyék és szerzetesrendek használatára. Mindaddig, míg Pázmány Péter javaslatára az 1630-ban összeült nagyszombati zsinat el nem fogadta a Missale Romanumot, mint egységes, a Tridenti Zsinat tekintélyével előírt római misekönyvet', a magyarországi egyházmegyék saját régi rítusukat követték és saját könyveikből mondták a misét. 1 TÖRÖK József: A katolikus egyház és liturgia Magyarországon (A kezdetektől a 19. század végéig). Bp., 2000. 81. 2 HERMANN Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. (2. jav. kiad.) München, 1973 |1983!]. (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae, I.) 177. ’ Missale Romanum ex decreto sacrosancti Concilii Tridentini etc. Az egységes misekönyvet Szent V. Piusz pápa vezette be 1570-ben. Acta PAPENSIA II. (2002) 3-4. 245
