Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Műhely - Kis-Halas Judit: „Amikor gyógyítok, angyalok jelennek meg a szemem előtt”
Műhely elmennek egy jóshoz, akkor most nem akarom őket megrtevezni, mondjuk, megviaszolja őket ma, lehet, hogy csak öt hónap múlva változik nekik valami. De viszont ha én megviaszolom őket, akkor két-három héten belül már változik. Tehát annyira gyorsan van az egész, hogy, hogy, hogy észre kell hogy vegyék azt az emberek is meg a jósok is. Ezer’ nem hiszem, hogy haragszanak rám érte. Én se haragszok órájuk. Mindenkinek, szerintem, megvan a saját maga adottsága. Lehet, hogy aki engem szeret, őt nem szereti, aki őt szereti, engem nem szeret. Na most, elférünk egymás mellett. [Gy: Szokott is velük találkozni, akik ilyennel foglalkoznak?] Szoktam, szoktam. Nem is vagyok velük például haragba, egyikkel se. De miér' lennék velük haragba? Van mondom olyan, aki, aki irigyelte a munkámat, egy jós. De hát a többiről nem hallottam. Egy valakiről tudom, hogy rossz volt. De csak kár-, ő csak kártyás volt, tehát nem is viaszos. Nem is tudom, miért lehetett volna ő az én ellenfelem. Semmiféleképp se lehetett volna, mert ő... A kártyások azok csak kártyások. Az egymással vetélkedő mágikus szakértők archaikus képzete esetünkben is megjele- nik, méghozzá igen sajátos formában: aki gyógyítással foglalkozik, az nem ronthat, és megfordítva. [... j általába' véve megvan itt, hogy most a jósok csinálják, egyik a jó dolgot csinálja, a másik a rossz dolgot csinálja. Ezt ők nem is tagadják. Na most van egy olyan valaki, aki mind a keltőt szeretné csinálni, de ez nem működik. [Gy: Tehát egyszerre nem szabad akkor, vagy nem lehet?] Hát van, aki akarja ezt csinálni, hogy most csinálok ma jót, holnap meg csinálok neked rosszat. De ez nem működik, mert ez valami formába' visszacsap. S mindig az embereknek van egy olyan oldala, hogy vagy jó ember vagyok, vagy rossz ember vagyok, vegyes nem lehet. Erzsiké önmagát kizárólag gyógyítóként hajlandó meghatározni: képességeit Istentől és Jézus Krisztustól származott adományként tartja számon, mint arra a későbbiekben még utalni fogok. Ezért a rontásról nem szívesen beszél, és az — ő feltételezései szerint — ezzel foglalkozókat mélységesen elítéli: „Végtelenül haragszok a rontásokér’ ” — mondja. Erősen sarkított morális állásfoglalása mögött azonban, saját bevallása szerint is, ott lapul egy jóval hétköznapibb indok: a megélhetésé. Erzsikét nem csak saját maga, hanem a jelentős bevételt biztosító kliensek is gyógyítóként, a fehér mágia képviselőjeként tartják számon. A mágikus piac egyensúlyát a gyógyítók és rontok együttesen tartják fenn. A rontást végzők az ő szavaival szólva „jó pénzösszegér' megcsinálják" azt, s a gyógyító sem ingyen dolgozik: „Engem viszont azér’ fizetnek az emberek, hogy én meggyógyítsam őket." Ez a szerep tehát kötelezi őt a fenti attitűd megjelenítésére, ami természetesen nem jelenti azt, hogy környezete kizárólag pozitív mágikus specialistaként nyilatkozik róla: „megronti az embereket”, mondják róla a falujában. Erzsiké, sajátosan értelmezett keresztény morálja alapján, különbséget tesz fizetség és fizetség között: a fizetett rontás/rontatás ádáz gonosztett, míg a rontás és a betegségek gyógyításáért neki fizetett pénz tulajdonképpen szent célért hozott áldozat. Nem más, mint a szenteknek szánt adomány, amelyért cserébe elnyerhetjük a szentek jóindulatát. Saját imázsának megőrzése érdekében Erzsikének tehát mindenképp szükséges időről-időre kijelölni azokat a negatív erővel rendelkező „rontókat”, akikkel szemben ő a jó oldalt képviseli. Ezért a közelben levő Görcsönyben élő, országos hírnévvel 226 Acta Papensia II (2002) 3-4.
