Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Műhely - Kemecsi Lajos: Mezővárosi élet a hagyatéki leltárak tükrében
Műhely került feljegyzésre egy arany rámás tükör illetve egy fiókos tükör is, porcelán tányérok, kávés findzsa és egy számvető tábla mellett. Ritkán szerepel, kivételesen egy-egy hagyaték részeként a tatai iparosok összeírásaiban a felszerelés részeként fegyver. Lanka János egy rozsdás puskát is őrzött a lakóházban hagyatéki becsűje szerint. 3 A hátsó szoba berendezése mindenütt szerényebb volt. Elsősorban alvásra, ruhák, illetve ágynemű elhelyezésére rendezték be, esetenként kamraként funkcionált. A konyhában tartották a mindennapi főzéshez szükséges edényeket, eszközöket. A tatai háztartásokban használt edények között a hagyományos fazekas termékek mellett fokozatosan egyre nagyobb számban jelennek meg a keménycserép, porcelánedények illetve a főzésnél használt öntöttvas lábasok, serpenyők.51 * * 51 * * 54 Vagyonosabb kézműveseknél cin evőeszközök is felbukkannak. A hagyatéki leltárak segítségével a tatai polgárok műveltségi szintjéről is információkat nyerhetünk. A leltárakban szereplő könyvek között a leggyakoribbak a vallásos kiadványok. Ezek mellett kalendárium és ún. ponyva irodalom is szerepel kisebb számban. A hagyatékokban feltüntetett könyveket összehasonlítva, a kereskedők és az iparosok is olvasták a fenti munkákat. A könyvek értékét nem minden összeírás tartotta szükségesnek részletesen felsorolni. Erről árulkodik az 1796-ban elhalálozott Haupt Sebestyén tóvárosi posztós hagyatéka ahol a „haszontalan könyvek" értéke nem érte le a „csikrnák szűrő" árát sem.55 A tatai kézművesek kölcsön- és pénzügyletei is kutathatóak a hagyatéki leltárak segítségével. Ez elsősorban a hagyaték szerkezetéből adódik, a leltárak passzívum része az adósságokat, míg aktívum része az örökhagyó másnak nyújtott kölcsöneit tartalmazza. Készpénz ritkán szerepel a tatai iparosok hagyatéki leltáraiban. Kölcsönt adtak a mesterek, de az összvagyon összegéhez képest elenyésző mértékben.56 A mezővárosokban az 1740-es évektől egyre több kereskedő telepedett le. Közülük a zsidók száma 1784-ben elérte a 64-et.57 A tatai és tóvárosi zsidóságot a leltárak között képviselő kereskedők hagyatékában a leltárak szerint csak kevés munkaeszközt találhatunk, ellenben a bútorok száma és konyhai-háztartási eszközök kiemelkedően magas aránya tanúskodik, „városias” életmódjukról.58 Egyes eltérő stílusú jellegzetes díszítőtárgy, mint pl. a lámpás élesen megkülönböztethetővé teszi a zsidók hagyatékait. Az üzlettel és esetenként jelentős árukészlettel rendelkező kereskedők mellett szerepel a leltárak között házaló zsidó árus összeírása is.59 Természetesen az ebben felsorolt tárgyak alapján nem lehetséges teljes képet nyerni a korabeli kereskedők helyzetéről, de értékes kiegészítést nyújt a pontosabb rekonstrukcióhoz. Az elsősorban zsidó kereskedők mellett fennmaradt egy „bukott görög kalmár" hagyatéki 51 Néprajzi Múzeum inventárium-gyűjteménye 3214. sz. M Vö. SZABÓ Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. Nyíregyháza, 1993. 68. ” Néprajzi Múzeum inventárium-gyűjteménye 4077. sz. 56 Vö. SZABÓ Sarolta: i. m. 1993. 64-65. ” KÖRMENDI Géza: i. m. 33. 5Ä A tatai hagyatéki leltárak nyelve többségében magyar, de több német nyelvű összeírás található közöttük. Ezek elsősorban a mezővárosokban élt zsidó kereskedők hagyatékát rögzítették. A korábban megjelent ceglédi, keszthelyi leltárak között nem találhatunk német nyelvűeket. A kiválasztott település etnikai képét azonban pontosabbá teszik az idegen nyelvű inventáriumok. w Kaufmann Farkas készleteinek becsűje, Tóváros 1839. Inventárium-gyűjtemény 4064. sz. Acta Papensia II. (2002) 3-4. 213
