Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Műhely - Kemecsi Lajos: Mezővárosi élet a hagyatéki leltárak tükrében
Műhely hagyatéki iratokban.32 A tata-tóvárosi hagyatéki leltárak vizsgálatát elősegíti az, hogy jellemzőik eleget tesznek a statisztikai homogenitás követelményeinek.33 Tata a török korban végvár volt, s 1727-től az uradalmat megvásárló Eszterházy család lakóhelye, uradalmi központ. Bácskai Vera soktényezős klasszifikációs kísérlete másodrendű kereskedelmi központként jellemzi Tata-Tóvárost.34 Tata uradalmi központ jellege mellett elsősorban fejlett kézműiparának köszönhette térségi centrum szerepét. A város egy kiterjedtebb táj piacközpontja volt. Népességét tekintve kisváros a település. Az 1763—64-ből származó összeírás szerint Tatán, Váralján és Tóváro- són összesen 3986-an laktak.35 Igaz, hogy a spontán és szervezett betelepítésnek és a népszaporulat növekedésének köszönhetően a mezővárosok lakossága a II. József uralkodása idején (1784-87) zajlott népszámlálás adatai szerint közel megkétszereződött (7324 fő).36 Elemzésünk szempontjából lényeges, hogy a mezővárosok társadalma egyértelműen elválik a környező falvakétól, azokénál sokszínűbb. A tatai hagyatéki leltárakat feldolgozó kutatás még nem jutott el a számítógépes adatbázisra épülő széleskörű kvantitatív vizsgálatok szintjére. A szükséges adatkezelő program segítségével elindult az adatbázis kialakítása, amelyben várhatóan több tízezer tárgy szerepel az összeírások alapján. Az adatbázis kialakítása után a leltárakban szereplő teljes tárgyi világ összetett szempontok szerinti elemzése válik lehetségessé. Az elemzés alapját a három településrészről származó összesen 156 darab 1768 és 1846 között keletkezett leltár alkotja.37 Az iratanyag összes terjedelme 1002 oldal. Ezzel a mennyiséggel az országban is kiemelkedő helyen áll.38 A hagyatéki leltárakban a meghatározó jelentőségű kézműves polgárok aránya többé-kevésbé megfelel a más források alapján rekonstruálható társadalmi-foglalkozási képnek. A vizsgált leltárak 40%-a kézműiparral foglalkozó tatai és tóvárosi lakosé volt. Szerencsés módon a hagyatéki leltárak készülésének időszaka egybeesik Tata gazdaságának dinamikus fejlődésével. A céhalapítási hullám kiteljesedése is ezekben az évtizedekben zajlott. A tatai és tóvárosi iparosság szakmai összetétele hasonló a kisebb városokban tapasztaltakéhoz. Tatán is a textil-, élelmiszer-, bőr-, és fazekasiparok dominálnak a vizsgált korszakban. Az inventáriumokban 19 különböző céhes mesterség képviselői szerepelnek. Különösen jelentős a vizsgált időszakban a csapók súlya és szerepe a települések életében. n Az etnikai sajátosságot érzékelteti az elnevezések korabeli változása is. Tóváros 1743 előtt Tótváros néven szerepel a forrásokban. ” Vo. BENDA Gyula: i. m. 1992. 384. ** BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp., 1984. 147. 35 KRING Miklós: A tatai csapómesterek. Helytörténeti adatok a magyar posztószövő ipar múltjából Bp., 1937. 397. 36 KÖRMENDI Géza: Tata története 1727-től a polgári forradalomig = Tata története II. Tata, 1984. 13. 37 Az inventárium-gyűjtemény tatai vonatkozású anyagának lelőhelye: MÓL Eszterházy családi levéltár P 210. Birtokigazgatási iratok, úriszéki jegyzőkönyvek és községi iratok. 38 Terjedelmét tekintve 8. az országban. A Néprajzi Múzeum inventárium-gyűjteményében őrzött iratok adatai alapján a Komárom megyéből ismert leltárak egyharmada Tata-Tóvárosról származik. ÁRVA Judit—GRANASZTÓI Péter: i. m. 708. 210 Acta Papensia H. (2002) 3-4.
