Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése: helyi identitás- és mítoszteremtés
Műhely za, temető, útmenti kereszt stb.) építéséről, a helyi közigazgatás megszervezéséről, az önmegváltás (redemptio) meghatározó eseményéről, jóllehet a megtelepedés és az esemény tollbamondása között eltelt 42 évben mindezek megtörténtek. A közigazgatásról csupán egy mondatnyi megjegyzés van: „Nzts. Radics Istvány Ur a Helségnek Sokszor bírója” volt. Mindez nyilván tette és jó szervezőképessége elismerését jelenthette. Több évben volt esküdt és törvénybíró. Szerepel a redemptusok listáján is 258 forintos megváltási összeggel, amely őt közepes tehetségű és vagyonú embernek mutatja.20 így lett ő kortársainak és a „posteritásoknak” is példaképe. A szöveg mindenesetre ezt tükrözi. Ám az utókor valójában hálátlannak bizonyult vele szemben. Sem nyughelyét nem ismerjük, sem másfajta emléket nem kapott. A megszállás történetének jegyzőkönyvi bejegyzése után nemsokkal elhunyt. A tanácsi jegyzőkönyv mégsem örökíti meg Radics István nevét, csupán a halotti anyakönyv. A kollektív emlékezet megformálásában, s az identisás fenntartásában már nem volt fontos a személye. Csak „mitikussá” merevített elbeszélése, a „Megszálló levél”. A XX. században már az 1990-es rendszerváltozás előtt utcát neveztek el róla.21 Jelezvén ezzel is bizonyos rétegeknek a helyi történeti emlékezet és önazonosságtudat ápolása és átszerkesztése iránti igénye erősségét. Emlékezetformálás és mintakövetés A Radics István lediktálta „Megszálló levél” tehát nemcsak a maga korában volt nagyjelentőségű, hanem a későbbi századokban, a XIX-XX. században is. A másolatokban családok és egyesületek birtokában lévő, majd a XX. században többféle nyomtatott formában is ismertté váló irat ismerete a kunszentmártoni helyi azonosságtudat szimbolikus alapjává és feltételévé vált. Újságbeli publikálását az 1930-as, füzet formájú kiadását az 1990-es években tekinthetjük a helyi azonosságtudat ki- terjesztési kísérletének is. Ebből a szempontból érdemes röviden visszatérni a „Megszálló levélnek” Ökrös József takács céhmester birtokában volt saját kezű másolatára. Ökrös József (1822- 1895) társulatalapító, énekes ember, búcsúvezető, egyszóval Kunszentmárton múlt századi „szentembere” feltehetőleg az 1850-es években írta le „Őskori eredetiségek” címmel történeti áttekintését. A három fejezetből álló írás először a "Megszálló levelet" tartalmazza, majd a céhek helyi történetét, végül pedig saját családja történetét mutatja be. Szemlélete koncentrikus körökben folyamatosan szűkül: Város-céh- család.22 Ökrös József családja nem kunszentmártoni eredetű. Ö volt az első, aki már a nagykun városban született, aki beépült a város iparos rétegébe (takácsmester volt), s házassága révén jól be is illeszkedett a város társadalmába. írásában valószí20 Kunszentmárton tanácsi jegyzőkönyve 1. 1733—1750. Lehetséges azonban, hogy itt már hasonló nevű fiáról van szó, hiszen 17 59/60-ban már nem valószínű, hogy őt választották meg főbírónak. 21 JÓZSA 1990. 45. 22 BARNA 1994.; BARNA 2000. Acta Papensia II. (2002) 1-2. 145
