Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Tóth G. Péter: Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerződés vagy jegyzőkönyv
Műhely kiadásban. Minden esetet lényegében azonos módon írtak le, példaként álljon itt egy eset leírása: Paul, comes venatorum, impetiit Feheram de villa Solumus pro venefica, iudice Nicolao, vicearchidiacono de Zatmar, pristaldo Joanne. Fehera itcujue, portato ferrao, Waradini iustificata est.42 Nagyváradi püspökség vizsgálata Solumus falu beli Fehér asszony ellen Pál, a vadászok ispánja vádjaira Miklós bíró, szatmári alesperes és János poroszló előtt boszorkányság miatt. Fehér asszony hordozza a vasat és igazolódik Váradon.43 (1213) Egy-egy bejegyzésben tehát nem szerepelt más, mint a felperes, a gyanúsított vagy alperes, a vádat benyújtó személy és az eljárást hitelesítő poroszló neve; ezen kívül a vád, valamint az igazoló szertartás végeredménye és a tisztító eljárás kimenetele. Egy szöveg tehát lényegében nem volt más, mint egy oklevél formájában rögzített, szerződés jellegű irat. Az istenítélet jellegű eljárások bírósági alkalmazására a 15-16. században már csak elvétve került sor. Egyházfők, klerikus értelmiségiek istenkísértésként bélyegezték meg az ilyen szertartásokat, és a Treuga Dei érdekében már a 12-13. században mielőbbi megszüntetésüket szorgalmazták. A istenítéletek fokozatos megszűnéséhez azonban a megváltozott társadalmi háttér is hozzájárult. A városi polgári kultúra terjedése, a bírósági eljárások reformja, a világi bíróságok térnyerése feleslegessé tették az intézményt. Az istenítéletek deszakralizációja és fokozatos háttérbe szorulása tehát egy kétirányú folyamat eredménye volt. A világi bíróságok megjelenése feleslegessé tette az egyház közreműködését a döntések meghozatalában, illetve az egyház kivonulása a bíráskodásból ellehetetlenítette az istenítéleti eljárások véghezvitelét.44 A 12—15. században az ordáliumok intézményeinek visszaszorulása, majd fokozatos eltűnése figyelhető meg. Ezt követően egy teljesen új jogi, kulturális, társadalmi környezetben fedezi fel a jogtudó értelmiség a 16-17. században a boszorkányüldözés hatására, amikor is az istenítéletek újra felbukkannak a jogtörténeti források tortúráról és vízpróbáról szóló leírásaiban.45 A fokozatosan megszűnő istenítéletek helyett a büntetőperekben a tanúbizony- Ságoknak nőtt meg a jelentősége. A kihallgatott tanúk számát a kihallgatást előkészítő szakaszban határozták meg. A speciális kérdések hatására azonban ez a szám még a perfolyamat során is bővülhetett. Az egyéb bizonyítási eszközök hiányosságát (tárgyi bizonyítékok, szakvélemények hiánya) a tanúk magas számával próbálták ellensúlyozni.46 A tanúvallomások rögzítését, írásban történő felvételét nagyrészt a bírósági eljárás mikéntje határozta meg. A vádelvű eljárásokban a tanúvallomások célja az volt, hogy a gyanúsított ártatlanságát vagy bűnösségét tanúkkal igazolják. A vallomások nem azt a célt szolgálták, hogy az eseményeket a 42 KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903. No. 33.167. 41KANDRA 1898. No. 255 383. Vö. még BARTLETT 1986.128-134. 44 BARTLETT 1986.13-34. 45 BARTLETT 1986.34-102,127-152. 46 KATONA 1977.129. 108 ActaPapensiaII. (2002) 1-2.
