Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Tóth G. Péter: Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerződés vagy jegyzőkönyv
Műhely TÓTH G. PÉTER Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerződés vagy jegyzőkönyv írásbeliség és szóbeliség kapcsolata a kora líjkori magyar büntetőperekben A KÖZÉPKORI ÉS A KORA ÚJKORI európai bírósági eljárás szituációját mindig is a procedúrához köthető cselekvések, gesztusok és szóbeli vallomások együttese határozták meg. Az írásbeliség ebben a szituációban változó formában és változó intenzitással volt jelen. Ez a három tényező azonban — vagyis 1. a bírósági eljárás rítusai és gesztusai, 2. a gyanúsított és a tanúk vallomásai; és 3. a folyamat vagy a végeredmény írásban való rögzítése — csak együtt értelmezhető, hisz a vallomás önmagában is már beszédaktus, a perfolyamat írásban való rögzítése pedig végeredményben nem más, mint egy bírósági rítus. 1. Bírósági modellek A kora újkori magyar büntető- és eljárásjog alapvetően két bíráskodási modell szerint működött: (1) A vádelven és az istenítélet elvén működő bizonyítási rendszer, mely Magyarországon a 11-15. században volt általános, valamint (2) a nyomozati, a torturális és a vallomás elvén működő modell, mely a 16-17. századtól a 19. század elejéig volt használatos a joggyakorlatban. Továbbá megkülönböztethetünk egy (3) átmeneti típust, ahol mindkét modell elemei párhuzamosan voltak jelen (Ez utóbbi lényegét tekintve nyomozati elven működött, és a 17. század joggyakorlatára volt jellemző.) A vádelven alapuló, istenítélet jellegű bíráskodás a személyes királyságok korában alakult ki, és alapvetően jóvátétel jellegű volt. Az uralkodó csak azokat a bűncselekményeket üldözte hatalma erejével, amelyek uralmát, országát vagy személyes vagyonát sértették. Minden egyéb sérelem — mely a magánosokat érte — az egyénre, a családra vagy a nemzetségre volt bízva. Vagyis a kora újkorihoz hasonló, nyilvánosan végrehajtott kivégzések ebben a korban nem voltak általánosak.1 A nyilvánosságnak a bizonyítási eljárásban volt jelentősége. A vádelvű eljárás bajor és szász vidékeken alakult ki a Karoling-korszakban a germán és a római jog alapjain.1 2 Az elv királyi rendeletek és törvények hatására honosodott meg. Lényegében a per nem 1 BÉLI 1999.154., 223. 2 ZLINSZKY 1995. Acta Papensia II. (2002) 1-2. 99
